„Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban. Amíg oda megyek, legyen gondod a felolvasásra, az intésre és a tanításra. Meg ne vesd a kegyelemnek benned való ajándékát, amely adatott néked prófétálás által, a presbiterium kezeinek reád tevésével.” (1Tim 4:12-14)
Minden fiatalnak Isten szemében értéknek kell tekintenie magát, mert a legdrágább ajándékot kapta. Ez az a kiváltság, hogy élő csatorna lehet, mely által Isten közvetítheti kegyelmének kincseit, Krisztus kikutathatatlan gazdagságát.
Bűneink bár hegyekként magasodhatnak előttünk, de ha bűnvallomásunkban megalázkodunk a megfeszített és feltámadott Megváltó érdemeiben bízva, megbocsáttatnak vétkeink és minden gonoszságtól megtisztulunk. A megváltásban már nyilvánvalóvá vált Krisztus irántunk érzett szeretete. Ha elfogadjuk az Ő megváltását, a következőképpen tehetünk bizonyságot: „Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által.” (Ef 1:7)
Az élet lelkének törvénye Krisztusban szabaddá tett bennünket a bűn törvényétől és a haláltól. Így már csak győztesek lehetünk Őáltala, aki szeretett minket és önmagát adta érettünk.
Itt a földön kell kamatoztatni talentumainkat. Lelkeket kell vezetnünk Istennek ama Bárányához, „aki elveszi a világ bűneit”. (Jn 1:29) Feladatunk, hogy életünkkel bemutassuk Krisztus végtelen gazdagságát; s ezt örömmel kell tennünk. Napról napra haladva a szentség ösvényén mindig találhatunk olyan magasságokat, melyeket el kell érnünk.
Lelki megerősödésünk, szívünk és értelmünk megpróbálása során elénk tárul a kegyelem sokféle megnyilatkozása, s ez lelki fejlődésünkhöz alapvetően szükséges. Minél többet elmélkedünk az örökkévaló dolgokról, annál nyilvánvalóbbá válik előttünk a Megváltó áldozatának érdeme, az Ő igazságának oltalma, bölcsességének teljessége és hatalma, mely által bemutat minket az Atyának szeplő, sömörgözés vagy valami afféle nélkül. (Youth’s Instructor, 1899. november 30.)
Ellen G. White