„Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lk 19:10)
Mindenkinek, aki hisz Krisztusban mint személyes Megváltójában, Isten iránti kötelessége, hogy tiszta és szent legyen, lelki munkát végezzen, s hogy törekedjék az elveszettek megmentésére, legyenek azok bár nagyok vagy kicsik, gazdagok vagy szegények, szolgák vagy szabadok. Az a legnagyobb munka a földön, ha arra törekszünk, hogy megmentsük az elveszetteket, akikért Krisztus végtelen árral, saját vérével fizetett.
Mindenkinek aktív szolgálatot kell végeznie, s ha azok, akiket az Úr világossággal áldott meg, nem közvetítik másoknak a fényt, elveszítik a rájuk árasztott gazdag kegyelmet, mert mellőzik a Szentírás által oly világosan körülírt szent kötelességüket. Amint a hűtlen ember lámpásának fénye kialszik, saját lelke is veszélybe kerül; s azok, akik számára világítania kellett volna, nem tudják elvégezni a munkát, melyet Isten szándékai szerint ezeken az emberi eszközökön keresztül kellene elvégezniük. Így a juh, melyet nem kerestek, nem talál vissza a nyájhoz.
Istennek rád, az emberi eszközre van szüksége, hogy legjobb képességeid szerint teljesítsd kötelességedet, a növekedést majd ő maga fogja biztosítani. Ha az emberi eszközök együttműködnének az isteni hírnökökkel, ezrek menekülnének meg. A Szentlélek az átadott életű munkások előtt bemutatja Jézust, aki megerősíti őket minden nehézségben, megeleveníti és megszilárdítja őket, s nagyobbá teszi őket a győzőknél is.
Amikor ketten vagy hárman összegyűlnek, hogy tanácskozzanak és imáikat felküldjék Istenhez, ez az ígéret szól nekik: „Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok;
zörgessetek és megnyittatik néktek.” (Lk 11:9) „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik.” (13. vers) Az Úr megígérte, hogy ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az ő nevében, Ő ott lesz közöttük. Akik összegyűlnek, hogy imádkozzanak, azok kenetet kapnak a Szenttől. (Review and Herald, 1896. június 30.)
Ellen G. White