A lélek a mi segítségünk

Devoțional zilnice 18 ianuarie 2019

„Hasonlatosképpen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik miérettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” (Róm 8:26)

A Szentlélek önt szavakba minden őszinte imát. Felismertem, hogy amikor másokért imádkozom, akkor a Lélek esedezik értem és minden szentekért. Az ő közbenjárása Isten akarata szerint való, és sohasem ellenkezik azzal. „A Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek”; és a Lélek – mivel Ő is Isten – tudja Isten gondolatait; ennélfogva minden betegekért, vagy más szükségletekért mondott imánkat Isten akarata szerint veszi figyelembe. „Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, amely őbenne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke.” (1Kor 2:11)

Ha Isten tanít bennünket, akkor az ő kinyilatkoztatott akaratával összhangban fogunk imádkozni, és úgy, hogy az általunk nem ismert akaratának alávetjük magunkat. A drága Igére hagyatkozva Isten akaratával összhangban kell imádkoznunk, bízva abban, hogy Krisztus nemcsak tanítványaiért, hanem tanítványainak is adta önmagát. Az Írás kijelenti: „rájuk lehele, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket”. (Jn 20:22)

Jézus arra vár, hogy rálehelhessen tanítványaira, nekik adhassa megszentelő Lelkének ihletését, és éltető befolyását önmagából lelkükbe tölthesse. Szeretné megértetni velük, hogy nem szolgálhatnak egyszerre két úrnak. Életük nem lehet megosztott. A hírnökökben Krisztusnak kell élnie, neki kell munkálkodnia képességeiken keresztül, és neki kell cselekednie adottságaik által. Akaratukat alá kell vetniük az Ő akaratának.

Lelkétől áthatottan kell cselekedniük, hogy többé ne ők éljenek, hanem éljen bennük Krisztus. Jézus szeretné elméjükbe vésni azt az ígéretét, hogy Szentlelkének adománya által az Atyától kapott dicsőséget adja nekik, hogy Ő és népe egyek legyenek Istenben. Utunkat és akaratunkat alá kell rendelnünk Isten akaratának, tudván hogy az szent, igaz és jó. (Signs of the Times, 1892. október 3.)

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro