A lélek megmentésének ezközei

Devoțional de seară 9 iunie 2019

„Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. Azért sem aki plántál, nem valami, sem aki öntöz; hanem a növekedést adó Isten.” (1Kor 3:6-7)

Íme a világot megmozgató hatalmas eszközök. A Golgota keresztje köteles tartozásként követeli meg a Krisztusban hívők minden erejét, hogy a lelkek megmentésében eszközök lehessenek. Az emberi erőfeszítést egyesíteni kell az istenivel, hiszen a menny biztosítja hatékonyságát. Isten munkatársai vagyunk. Az Úr az, aki megnyitja a férfiak és nők szívét az Ige befogadására, s a Szentlélek teszi azt hatásossá. 

Akik elfogadták az igazságot, azok hite határozott cselekvést eredményez, szeretet által munkálkodik és megtisztítja a szívet. Így szentel meg az igazság. Átformáló ereje a jellemben mutatkozik meg. Ha befogadjuk azt lelkünk legbensőbb szentélyébe, nem végez felületes munkát, s nem hagyja szívünket változatlanul; azonban nemcsak az érzelmeket ébreszti fel, miközben mellőzi az ítélőképességet és az akaratot, hanem az emberi természet legvelejéig hatol, s az ember egész lényét harmonikus tevékenységre ösztönzi.

Nos, az igazán megtért ember munkája a komolysággal kezdődik. Úgy kell munkálkodnia, ahogy Krisztus dolgozott. Többé nem önmagáért, hanem teljesen az Úrért él. A világ számára meghalt, ezért élete el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. Ez azt jelenti, hogy többé nem az „én” élvezi az elsőbbséget. A Golgota keresztjéről áradó fény ragyogó sugarai veszik körül őt, s a Lélek Krisztus dolgait olyan megnyerő fényben tünteti fel előtte, hogy hatása átformálja a hívő szokásait és gyakorlatát, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy ő új teremtés Krisztus Jézusban. Minden forintnak értéket tulajdonít, de nem azért, hogy saját ízlését és vágyait elégítse ki vele, vagy a földbe rejtse, hanem azért, hogy jót tegyen vele, segítsen lelkeket menteni az igazságnak, és építse Krisztus országát.  Örömét ugyanabban leli, amiben Krisztus: abban a törekvésben, hogy lelkeket mentsen. Amikor oly sok a munka, miért teszünk olyan keveset a lelkek üdvösségéért? Miért nem teszünk többet azért, hogy férfiakat, nőket és gyermekeket vonzzunk Krisztushoz? (Review and Herald, 1891. október 6.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro