„És előhíván Jézus egy kisgyermeket, közéjök állítja vala azt, és monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába. Aki azért megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában. És aki egy ilyen kisgyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék.” (Mt 18:2-6)
Ó, milyen világos látást nyerhetnénk, ha Jézustól tanulnánk! A mennyei béke és öröm forrásai, melyet az ihletett Ige csodálatos szavai nyitnának meg a tanár szívében, a befolyás hatalmas folyójává válva áldásul szolgálhatna mindazoknak, akik kapcsolatba kerülnek vele. Ne gondoljátok, hogy a Biblia unalmas könyv lesz a gyermekek számára! Egy bölcs tanár vezetésével a munka egyre élvezetesebb lesz. Az élet kenyere lesz az számukra, mely soha nem avul el, hanem teljes frissességében és szépségében tárul eléjük, hogy vonzza és elbűvölje a gyermekeket és a fiatalokat. Olyan mint a nap, mely beragyogja a földet, fényt és meleget ad, mégsem merül ki soha. A bibliai történelemből és hitelvekből vett leckék által a gyermekek és fiatalok megtanulhatják, hogy minden más könyv alábbvaló ennél a Könyvnél, melyben a kegyelem és szeretet forrását találhatják meg.
Isten Igéjében az Ő oktató Szentlelke nyilvánul meg. Minden lapjáról új és drága világosság ragyog. Az igazság kinyilatkoztatása ez. Az alkalomhoz illő szavak és kijelentések ragyogóak és éppen megfelelőek, hiszen Isten hangjaként szólnak az emberhez.
El kell ismernünk a Szentlelket, mint megvilágosítónkat. Ez a Lélek szeret a gyermekekhez szólni, hogy felfedje előttük Isten Igéjének kincseit és szépségeit. A Nagy Tanító ajkáról elhangzott szavak rabul ejtik a gyermekek érzékeit és megelevenítik lelküket a bennük rejlő isteni, lelki erő által. Eredményesen fognak növekedni az isteni dolgokkal kapcsolatos ismeretekben, s ez mintegy barikádul szolgál majd számukra az ellenség kísértéseivel szemben. (General Conference Bulletin, 1898. április 1.)
Ellen G. White