A lelki ajándékok iránti vágy

Devoțional zilnic 31 iulie 2019

„És hálát adok annak, aki engem megerősített, a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hívnek ítélt, rendelvén a szolgálatra, ki előbb istenkáromló, üldöző és erőszakoskodó valék: de könyörült rajtam, mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben; szerfelett megsokasodott pedig a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel.” (1Tim 1:12-14)

Akik sikeresek szeretnének lenni a lélekmentésben, azokat a Szentlélek isteni befolyása kell hogy kísérje. De milyen keveset is tudunk az Isten lelkének munkájáról! Milyen keveset beszélünk a Szentlélek ajándékának fontosságáról, pedig csak a Szentlélek közbenjárása által kerülhet közelebb az ember Krisztushoz, és egyedül az Ő ereje által tisztulhat meg a lélek. A Megváltó ezt mondta: „És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében.” (Jn 16:8)

Megígérte egyházának a Szentlélek ajándékát, de milyen kevéssé értékeljük ezt. Milyen ritkán érezzük a Szentlélek erejét a gyülekezetben és milyen keveset beszélünk az embereknek az Ő erejéről. A Megváltó ezt mondta: „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim.” (ApCsel 1:8) Ennek az ajándéknak elfogadásával az összes többi a miénk lehet, mert Krisztus kegyelmének gazdagsága szerint kapjuk meg a Szentlélek ajándékát; és Ő kész arra, hogy megelégítsen minden lelket igénye szerint. Ezért hát ne elégedjünk meg csupán olyan kis mértékű áldással, mely megment a haláltól, hanem szorgalmasan kutassuk Isten kegyelmének bőségét.

Isten azt akarja, hogy átformáló ereje az egész egyházban érezhető legyen. Ó, bárcsak Isten ereje megnyugodnék a tagokon. Naponkénti áhítatra van szükségünk. Naponként kell kutatnunk az Írásokat, s komolyan kell imádkoznunk, hogy a Szentlélek valamennyiünket tegyen arra alkalmassá, hogy munkálkodhassunk az Ő szőlőskertjében. Senki sincs felkészülve arra, hogy nevelje és erősítse a gyülekezetet, ha még nem kapta meg a Szentlélek ajándékát. (Review and Herald, 1892. március 29.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro