A Nagy Orvos gyógyító ereje

Devoțional zilnic 10 iulie 2019

„Estefelé pedig, amikor leszállt a nap, mind őhozzá vivék a betegeseket és az ördöngösöket; és az egész város oda gyűlt vala az ajtó elé. És meggyógyíta sokakat, akik különféle betegségekben sínlődnek vala; és sok ördögöt kiűze, és nem hagyja vala szólni az ördögöket, mivelhogy őt ismerék.” (Mk 1:32-34)

Azáltal, hogy az Atya odaadta az Ő Fiát értünk, a menny legdrágább ajándékát adományozta nékünk. A mi kiváltságunk, hogy ezt az ajándékot megoszthatjuk a betegekért való munkálkodásunk során. Krisztus legyen a mi bizodalmunk. Minden ügyet a Nagy Orvosra bízzunk; kérjük, hogy Ő vezessen minden műtétet. Az őszinte, hívő imák meghallgatásra találnak, mely bizalmat ad az orvosnak és a betegnek egyaránt.

Tanítást kaptam az Úrtól, hogy a betegeket el kell vinnünk kórházakba, nagy dolgokat remélve, és bízva a Nagy Orvos erejében, aki földi szolgálata során városról városra, faluról falura járt és meggyógyította azokat, akik hozzá mentek. Senkinek sem fordított hátat, hanem mindegyiket meggyógyította. A betegek ébredjenek rá, hogy jóllehet Krisztust nem látják, mégis jelen van, hogy enyhülést és gyógyulást adjon.

Feltámadása után Krisztus találkozott tanítványaival, és negyven napig tanította őket a rájuk váró munkával kapcsolatban. Mennybemenetele napján egy galileai hegyre hívta fel tanítványait, ahol kijelölte számukra a feladatot. E szavakkal fordult hozzájuk: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28:18-20) Minden orvosnak és betegnek az a kiváltság adatott meg, hogy elhiggye ezt az ígéretet. Élet ez mindazoknak, akik hisznek. (Loma Linda Messages, 355. oldal)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro