A nyelveknél és a csodáknál fontosabb Krisztust predikálni.

Devoțional de seară 16 iulie 2019

„Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek.” (1Kor 14:26)

Nagyszerű munkát kell elvégeznünk a Földön. Férfiaknak és nőknek meg kell térniük, nem a nyelveken szólás vagy csodák, hanem a megfeszített Krisztus prédikálása által. Miért késleltetjük Isten művét, hogy segítsünk a világot jobbá tenni? Miért várunk csodákra vagy valamilyen drága felszerelésre? Bármilyen szerény is hatásköröd vagy egyszerű a munkád, ha a Megváltó tanításával összhangban munkálkodsz, feltárja önmagát rajtad keresztül és befolyásod lelkeket fog Őhozzá vezetni. Ő megbecsüli a szelídeket és alázatosokat, akik komolyan akarják őt szolgálni. Bárhol is dolgozunk, az üzletben, tanyán, vagy a hivatalban, törekednünk kell arra, hogy lelkeket mentsünk az Úrnak.

Vetnünk kell minden vizek mellett, úgy hogy megtartjuk lelkünket Isten szeretetében, és munkálkodunk míg nappal van, felhasználva minden eszközt, melyet az Úr szolgálatára kaptunk. Bármit teszünk, örömmel tegyük, s bármilyen áldozatot is kell hoznunk, azt is örömmel hozzuk. Ahogy minden vizek mellett vetünk, fel kell ismernünk a következő szavakban rejlő igazságokat: „aki bőven vet, bőven is arat.” (2Kor 9:6)

Mindenért a legfőbb kegyelemnek vagyunk adósai. Kegyelem által váltattunk meg, születtünk újjá és lettünk Jézus Krisztus örökösei. Tárjuk fel ezt a kegyelmet mások előtt is.

A Megváltó magához vonzza azokat, akik átalakulnak, és neve dicsőségére használja fel őket. Olyan eszközöket is felhasznál, akiket mások elkerülnének, és mindazokban munkálkodik, akik átadják magukat Őnéki. Örömmel fogadja azokat, akik látszólag reménytelenek, akiket Sátán megalázott és lealacsonyított; de Ő munkálkodott bennük és általuk, s kegyelme részeseivé teszi őket. Örvendezik felettük, és megmenti őket a szenvedéstől és a haragtól, mely az engedetleneket sújtja. Gyermekeit munkatársaivá teszi, hogy sikerrel végezzék be a munkát, s már ebben az életben is élvezzék drága jutalmát. (Review and Herald, 1905. január 5.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro