„Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.” (Zsid 4:15)
Krisztus beköltözik azok szívébe, akik hit által elfogadják Őt. Jöhetnek életünkre megpróbáltatások, az Úr jelenléte akkor is biztos. Az égő csipkebokor, melyben ott volt az Úr, még nem aludt ki. A tűz nem semmisítette meg az ágak egyetlen sejtjét sem. Így lesz majd azokkal a gyenge emberi eszközökkel is, akik bizalmukat Krisztusba helyezték. Éghet a kísértések tüzes kemencéje, jöhet az üldözés és a megpróbáltatás, de csak a salak fog elhamvadni. A megtisztító folyamat után az arany még ragyogóbban fog tündökölni.
Hatalmasabb az, aki a hűségesek szívében él, mint az, aki a hitetlenek szívét uralja. Ne panaszkodjatok keserűen a rátok jövő próbák miatt, hanem nézzetek Krisztusra, aki emberi természettel cserélte fel istenségét, hogy mi megérthessük, mennyire törődik velünk, mert azonosította magát a szenvedő emberiséggel. Megízlelte az emberi szomorúság kelyhét, Őt is sújtotta mindaz, ami minket sújt; szenvedés által vált tökéletessé; mindenekben megkísértetett, ami az emberiséget érheti, hogy segítségére siethessen azoknak, akik kísértésben vannak.
Jézus mondja: „Drágábbá teszem az embert a színaranynál, és a férfit Ofir kincsaranyánál.” (Ésa 13:12) Azáltal teszi értékessé az embert, hogy benne lakozik, Szentlelkét adja neki. Így szól hozzánk: „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik.” (Lk 11:13)
Az Úr arra oktatott bennünket, hogy Istent Atyánknak szólítsuk, úgy tekintve Őt, mint az édesapai ragaszkodás kútforrását, a szeretet forrását, mely századokon át az emberi szívek csatornáit éltette. Minden könyörület, együttérzés és szeretet, mely a földön valaha is létezett, Isten trónjától sugárzott ki, és ezek úgy viszonyulnak az Ő szívében lakozó szeretethez, mint a forrás az óceánhoz. Szeretete szüntelenül árad, hogy erősítse a gyengéket, szilárddá tegye a félénkeket és erkölcsi tartást adjon az ingadozóknak. Isten Krisztus által munkálkodik, és az ember a Fiú által járulhat az Atyához. Ez legyen hitvallásunk és énekünk: „Halljátok meg, amit az Úr tett lelkemért!” (Signs of the Times, 1896. március 5.)
Ellen G. White