A városk és mezők amelyek fehérek az aratásra

Devoțional zilnic 15 iunie 2019

„Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljön az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.” (Jn 4:35)

Krisztus szavai ugyanúgy szólnak hozzánk is, ahogy annak idején a tanítványokhoz. Az idő múlik és az Úr arra szólítja fel az ő művének minden területén dolgozó munkásokat, hogy emeljék fel szemeiket és lássák meg, hogy a tájékok már érettek az aratásra. Munkásaink nem fejtik ki erőfeszítéseiket olyan szerteágazóan, ahogyan kellene. Vezető embereink nincsenek tudatában a még elvégezendő munkának. Amikor azokra a városokra gondolok, melyekben még oly kevés munkát fejtettünk ki, ahol még oly sok ezer embert kell figyelmeztetni a Megváltó közeli eljövetelére, akkor égő vágyat érzek arra, hogy bár látnék férfiakat és nőket, ahogy a Szentlélek erejével, a szenvedő lelkek iránti krisztusi szeretettel betöltve elindulnak a munkába.

A közeli városok Isten nélkül élő népét különösen elhanyagoltuk. Szervezett erőfeszítéseket kellene tenni megmentésük érdekében. Most kell dolgoznunk azért, hogy a közöttünk, házunk árnyékában élő „pogányokat” megtérítsük. Új éneket kell ajkukra adnunk, és akkor ők is elmennek, hogy megosszák a harmadik angyali üzenet világosságát másokkal, akik most még a sötétségben vannak.

Nagyon ébereknek kell lennünk mindannyiunknak, hogy amikor az út megnyílik, kiterjeszthessük munkánkat a nagy városokban. Nagyon messze vagyunk attól, hogy a kapott fényt követve belépjünk a városokba és emlékoszlopokat állítsunk Istennek.

Lépésről lépésre kell vezetnünk a lelkeket az igazság teljes világossága felé. Sokan vágyakoznak a lelki eledel után. Addig kell folytatnunk a munkát, míg gyülekezetet nem szervezünk és egy szerény istentiszteleti házat nem építünk. Az Úr nagy bátorságot adott, hogy higgyek abban, hogy sok ember, aki nem a mi hitünket vallja, anyagi eszközeivel jelentős mértékben fog támogatni bennünket. Azt a bizonyosságot kaptam, hogy sok helyen – különösen Amerika nagy városaiban – az ilyen emberek segíteni fognak nekünk. (Pacific Union Recorder, 1902. október 23.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro