„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.” (Mt 5:14)
A keresztény elvek iránti hűség arra szólít minket, hogy aktívan szolgáljunk Istennek. Akik nem használják fel tálentumaikat Isten ügyében és munkájában, azok nem fognak részesülni E130Jézussal az ő dicsőségében. Minden léleknek – aki elfogadja Isten kegyelmét – fényt kell árasztania. Sokan állnak a sötétségben, mégis milyen nyugodtak, könnyelműek és békések ebben a vonatkozásban! Ezrek élvezik a nagy világosságot és a drága lehetőségeket, mégsem tesznek semmit befolyásukkal vagy pénzükkel, hogy világosságot árasszanak másokra. Még azt a kötelességüket sem teljesítik, hogy saját lelkükben megőrizzék az Isten iránti szeretetet, hogy ne legyenek terhére egyházuknak. Az ilyen ember a mennyben is csak teher és kolonc lenne. Az ilyen lelkeknek Krisztus, az igazság és saját érdekükben is fel kellene serkenniük és szorgalmasan dolgozniuk az örökkévalóságért. Krisztus helyet készít a mennyben azoknak, akik az Isten Igéjében lefektetett követelmények szerint élnek.
Isten azt parancsolja Krisztus minden igazi követőjének, hogy a világ világossága legyen a bűn sötétjében élő lelkek érdekében, akikért Ő meghalt. A nagy munkában Isten megtette a maga részét, s most követőinek együttműködésére vár. Isten tökéletesen kidolgozta a megváltás tervét. Felajánlotta Jézus Krisztus vérét a világ számára.
Isten Igéje tanácsokkal, feddésekkel, figyelmeztetésekkel, ígéretekkel és bátorító igékkel szolgál az embereknek, s a Szentlélek hatékonysága megnövekedett, hogy segítse őket minden erőfeszítésükben. E nagy világosság ellenére is a világ továbbra is a sötétségben tévelyeg, eltemeti a vétek és a bűn.
Ki lesz az Úr munkatársa, hogy ezeket a lelkeket megnyerje az igazságnak? Ki adja át nekik az üdvösség jó hírét? Isten világossággal és igazsággal megáldott népének a kegyelem hírnökének kell lennie. Tevékenységüknek az isteni áramkörbe kell bekapcsolódnia. Legkomolyabb erőfeszítéseiket kell bevetniük. Isten önmegtagadó, önfeláldozó munkatársaivá kell válniuk, Jézust követve, aki a mi érdekünkben lett szegénnyé, hogy szegénysége által mi gazdagokká lehessünk. (Review and Herald, 1887. március 1.)
Ellen G. White