Akik házról házra járva tesznek bizonyságot

Devoțional zilnic 26 iulie 2019

„Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kísértetek közt, melyek énrajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek; hogy semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket  nyilvánosan és házanként.” (ApCsel 20:19-20)

Istentől világosságot kaptam, hogy az üzenet hirdetőinek vállán nagy felelősség nyugszik. Felkészülve kell elindulniuk munkaterületükre, hogy megmagyarázhassák a Szentírást; és semmit sem tehetnek vagy szólhatnak, ami visszatartaná az áldást. Ha az Úrban bíznak, bármerre mennek, Isten angyalai tábort járnak körülöttük, olyan szavakat adva ajkukra, melyek fényt, reménységet és bátorítást nyújtanak a lelkeknek. Az üzenet hirdetői nélkül sokan soha sem hallanának az igazságról.

Az összes lelki ajándék között, melyet Isten nékünk adott, nincs nemesebb és áldottabb, mint a prédikálás ajándéka, ha a Szentlélektől van megáldva. Szóval győzzük meg az embereket, imádkozzunk, dicsérjük Istent és gazdag gondolatokat adjunk tovább a Megváltó szeretetéről. Ezzel a munkával az igehirdetők széthinthetik az igazság magvait, hogy Isten szavának világossága sokak értelmében felragyogjon.

Őszintén remélem, hogy senkiben sem támad az a benyomás, hogy mindez lealacsonyítja az evangélium hirdetőinek szolgálatát. Halljuk Pál apostol bizonyságtételét: „Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat tiköztetek az egész idő alatt, szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kísértetek közt, melyek énrajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek; hogy semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként, bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől.” (ApCsel 20:18-21) Az ékesszóló Pál, aki előtt Isten emlékezetes módon kinyilatkoztatta magát, házról házra járt alázatosan, sok könnyhullatással és kísértés közepette. (Home Missionary, 1896. november 1.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro