Érdemtelen, de hasznos

Devoțional zilnic 10 iunie 2019

„Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; és a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék őelőtte egy test sem.” (1Kor 1:27-29)

Ha megfelelően értékelnénk munkánk fontosságát és nagyságát, s olyannak látnánk magunkat, amilyenek valójában most vagyunk, akkor ámulattal töltene el bennünket, hogy ilyen érdemtelenül is fel tud használni Isten abban a munkában, hogy lelkeket vezessünk az igazsághoz. Sok dolog van még, amit meg kellene értenünk, de nem tudunk felfogni, mert előjogainkat távolról sem ismerjük.

Krisztus azt mondta tanítványainak: „Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.” (Jn 16:12) Ez a mi állapotunk is. Vajon nem lettek volna-e képesek megérteni, amit Jézus mondani akart nekik, ha cselekedték volna az ő akaratát és pontról pontra fejlődtek volna a nekik bemutatott igazságban? De mivel nem tudták megérteni Jézust, megígérte nekik, hogy elküldi hozzájuk a Vigasztalót, aki elvezeti majd őket minden igazságra. Olyan viszonyban kell lennünk Vele, hogy megérthessük Krisztus Lelkének tanítását, vezetését és munkáját. Nem szabad véges elménkkel vagy előítéleteinkkel mérnünk Istent vagy az ő igazságát.

Sokan vannak, akik nem ismerik fel helyzetüket, mert lelkileg vakok. „Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? magatokat próbáljátok meg. Avagy nem ismeriteké magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok vagytok.” (2Kor 13:5) Bízom abban, hogy egyikünk sem bizonyul méltatlannak. Krisztus lakozik-e hit által a szívetekben? Lelke él-e bennetek? Ha igen, akkor úgy fogtok sóvárogni azok üdvösségéért, akikért Jézus meghalt, hogy énetek jelentéktelenné válik és egyedül Krisztust magasztaljátok fel…

Akik azt vallják, hogy Krisztussal egyesültek, azoknak Isten munkatársaivá kell lenniük. Isten népének figyelmeztetnie kell a világot, és fel kell készítenie egy népet, mely megállhat a harag napján, amikor eljön az ember Fia az ég felhőiben. Krisztus egyháza tagjainak össze kell gyűjteniük a Jézusból ragyogó sugarakat és másokra kell azokat irányítaniuk, hogy a világnak világító ösvényt mutassanak a menny felé. (Review and Herald, 1889. október 8.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro