„Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék. Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk; ámde neme világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét; hanem Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt az elrejtettet, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre.” (1Kor 2:5-7)
A Szeretett Fiú elfogadott téged. Az a legfőbb vágyam, hogy elérd a keresztényi jellem tökéletességét, nem a saját erődből, hanem Krisztus érdeme és igazsága által. A Szentlélek adománya volt a legnagyobb ajándék, amit Isten a halandó embernek adni tudott.
Mindenki számára ingyenes, ebben az ajándékban nincs helye számításnak; kiárasztása különleges módon jelezte, hogy Isten egyszülött Fia elfoglalta trónját közbenjárói királyságában. A Vigasztaló ajándékával a mennyei Úr Isten bemutatta az emberiségnek azt a tökéletes megbékélést, melyet önmaga és az ember között valósított meg. „Mely /reménység/ lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpitnál, ahová útnyitóul bement érettünk Jézus, aki örökké való főpap lett.” (Zsid 6:19-20) Hát nem Isten mondta, hogy Szentlelket ad azoknak, akik azt tőle kérik? És vajon ez a Lélek nem egy valódi, igazi, időszerű vezető? Sok ember fél attól, hogy szaván fogja Istent, mintha némi kevélység lenne bennük.
Imádkozunk azért, hogy az Úr tanítson minket, mégis félünk elhinni Isten adott szavát és elhinni, amit tőle tanultunk. Tehát amikor mennyei Atyánkhoz jövünk alázattal és befogadó szívvel, amikor vágyunk arra, sőt alig várjuk, hogy tanuljunk, miért kételkedünk abban, hogy Isten betartja saját ígéretét? Egyetlen pillanatig sem szabad kételkedned benne, hogy megbántsd Őt ezzel. Ha törekedtél arra, hogy megismerd az ő akaratát, a te részed az Istennel való együttműködésben az, hogy elhidd, hogy vezetni, irányítani fog, áldásokkal halmoz el, ha akaratát cselekszed. Bizalmatlanok lehetünk önmagunkkal szemben, hogy nehogy félreértelmezzük az ő tanításait, de tegyük ezt imánk tárgyává és bízzunk benne, bízzunk benne a legvégsőkig, hogy Szentlelke vezetni fog abban, hogy helyesen értelmezzük terveit és gondviselésének munkáját. (Manuscript Releases, 6. kötet, 223-224. oldal)
Ellen G. White