Lelkészek és tanítókTörekedjenek az egységre

Devoțional de seară 27 iulie 2019

„És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére.” (Ef 4:11-13)

Az Úr földi küldötteinek különböző talentumokat adott eszközök, képességek és befolyás által, hogy ezeket az ajándékokat bölcsen kamatoztassák az Ő szolgálatában. Mindenkinek adott feladatot. „És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul.” (Ef 4:11)

Miért lettek kijelölve ezek a különböző munkák? „A szentek tökéletesbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére; hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban.” (Ef 4:12-15)

Ezen igeszakaszon keresztül is láthatjuk, hogy az Úr munkásokat jelölt ki. Munkájuknak határozott célja van, mely mellett elkötelezték magukat. Próféták, apostolok, evangélisták, lelkészek, tanítók, mindannyian „a szentek tökéletesbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére” munkálkodnak. Ez a cél nem méltó-e gondos figyelemre? Nem vesszük észre, hogy a gyülekezet néhány különleges feladatát elhanyagoltuk, így a tagok ezen a téren nem nyerték el Isten „tökéletesbítését”, melyet készségesen megadott volna? Ha a lelkészek teljesítették volna szolgálatukat, az egyház épült volna, és a tagok felkészültek volna a rájuk váró munkára. Az igazságot úgy mutatták volna be az emberek előtt, hogy az Úrnak lelke munkálkodott volna a szívekben, a bűnösök megbánták volna bűneiket, és megtérvén követték volna Krisztust. (Review and Herald, 1893. március 7.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro