„Nem hagylak titeket árvákul; eljövök tihozzátok.” (Jn 14:18)
Krisztus szerette volna, ha tanítványai megértik azt, hogy nem hagyja őket árvákul. „Nem hagylak titeket árvákul – ígérte -; eljövök tihozzátok. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.” (Jn 14:18-19) Ó, milyen felemelő és dicsőséges az örök élet bizonyossága! Bár hiányozni fog nekik, de kapcsolatuknak olyannak kell maradnia, mint a gyermekszülő kapcsolat.
„Azon a napon – mondta Jézus – megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti énbennem, és én tibennetek.” (Jn 14:20) Jézus szerette volna belevésni tanítványai elméjébe, hogy mi a különbség azok között, akik a világban, s azok között, akik Krisztusban vannak. Bár a halálra készült, de arra vágyott, hogy tanítványai előtt nyilvánvalóvá legyen, hogy újra élni fog. S bár mennybemenetele után testben hiányolni fogják, de hit által láthatják és ismerhetik Őt, aki ugyanolyan szeretetteljes törődést fog tanúsítani irántuk, mint amikor velük volt…
Tanítványaihoz intézett szavai rajtuk keresztül jutnak el hozzánk. A Vigasztaló ugyanúgy a miénk is, ahogy az övék volt. Velünk van mindig és minden helyen, minden bánatunkban és megpróbáltatásunkban, amikor a kilátások sötéteknek, a jövő pedig zavarosnak tűnik, s mi elhagyatottnak és magányosnak érezzük magunkat. Ezekben az időszakokban a hittel mondott imáinkra válaszul érkezik meg a Vigasztaló.
Nincs még egy olyan gyengéd és igazi vigasztaló, mint Krisztus. Ő átérzi gyengeségünket. Lelke a szívünkhöz szól. A körülmények elválaszthatnak bennünket barátainktól, s a széles, háborgó óceán is közénk állhat. Bár őszinte barátságunk továbbra is fennáll, de képtelenek azt oly módon kimutatni, ami kielégíthetne bennünket. Mennyei Vigasztalónktól azonban semmilyen körülmény, semmilyen távolság sem választhat el. Bárhol vagyunk, bárhová megyünk, Ő mindig ott van, aki Krisztus helyettese és aki helyette cselekszik. Mindig jobb kezünk felől áll és megnyugtató, kedves szavakkal szól hozzánk, hogy erősítsen, megtartson, felemeljen és felvidítson.
A Szentlélek befolyása Krisztus jelenlétét jelenti a lélekben. Ez a Lélek munkálkodik azokban és azok által, akik elfogadják Krisztust. Akikben a Szentlélek lakik, azok megtermik annak gyümölcseit: a szeretetet, az örömet, a békességet, a béketűrést, a szívességet, a jóságot és a hitet. (Review and Herald, 1897. október 26.)
Ellen G. White