Nincs felsöbb- vagy alsobbrendű ajándék

Devoțional zilnic 20 iulie 2019

Isten nem képességeink szerint fogad el bennünket, hanem azért, mert segítségét várva keressük az Ő orcáját. Isten nem úgy lát, ahogy az emberek. Nem a megjelenés alapján ítél meg bennünket. A szíveket vizsgálja, és igazságosan ítél. „Hanem erre tekintek én – szól az Úr -, aki szegény és megtörött lelkű, és aki beszédemet rettegi.” (Ésa 66:2)

Ő egyháza lelki vezetője, és azt szeretné látni, hogy a tagok egy szívvel s lélekkel határozzák el, hogy siettetik Isten országának eljövetelét. Munkásai, akik egyben örökösei is, a Nagy Tanítótól kapták megbízatásukat. Különböző talentumú és képességű embereket hív el erre a munkára. Néhányan talán nem olyanok, akiket te is választanál, de a tapasztalatok alapján megláthatod, hogy Isten felmagasztalja azokat az embereket, akiket te magad alsóbbrendűnek tartottál.

Amikor majd az ítéletkor a könyvek megnyittatnak, sokan meglepődnek azon, hogy Isten hogyan ítéli meg a jellemet. Felismerik majd, hogy Isten nem az ember szemével lát és nem az emberek szerint ítél. A szívünket olvassa. Tudja a cselekedetek indítékait, és méltányol minden hűséges erőfeszítést, amit érte tettünk. Az Úr sokféle lelki ajándékot használ fel az Ő művében. Egyetlen munkás se gondolja, hogy az ő ajándéka a másikénál feljebbvaló. Engedjük, hogy Isten ítéljen. Próbára teszi, majd megjutalmazza munkásait, és igazságosan ítélkezik képességeik felett. Az egyházban különböző lelki ajándékokat helyezett el, hogy megfeleljenek a különböző felfogású emberek elvárásainak, akikkel munkásai kapcsolatba kerülnek.

Az Úr mindenkinek adott feladatot, s ezt mindenkinek meg is kell cselekednie. Nincs mindenkinek ugyanaz az ajándéka vagy készsége. Mindannyiunknak naponta éreznünk kell a Szentlélek átformáló erejét, hogy sok gyümölcsöt teremjünk az Úrnak. A munka  eredményessége nem az igehirdetőtől függ. A lelkész mögött álló láthatatlan munkás győzi meg a lelkeket, és vezeti őket megtérésre. (Bible Training School, 1909. november 1.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro