A győzelem

„Hála Istennek, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk, Jézus Krisztus által” (1Kor 15:57)
Nem szertartásokkal vagy pompával aratunk győzelmet, hanem egyszerű engedelmességgel a legnagyobb hadvezér, a Menny Istene iránt. Aki bízik ebben a vezérben, az soha nem ismeri meg a vereséget. 
Az élet bosszantó dolgainak túlnyomó része, a lélekölő naponkénti gondok, szívfájdalmak és kellemetlenségek a féktelen emberi természet következményei… A magunkon való uralkodás a legkitűnőbb uralkodás a világon. A szelíd, csöndes lélek ékességét magunkra öltve, száz efféle baj közül kilencvenkilencet, amely olyannyira megkeseríti az életet, el lehetne kerülni… Az érzéki embernek feltétlenül meg kell halnia, hogy az új ember, azaz Jézus Krisztus birtokba vehesse a lelket, s így Jézus követője valóban elmondhassa: „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” (Gal 2:20).
Nehéz legyőzni önmagunkat. Az emberi gonoszság megjelenési formái nem egykönnyen vethetők Krisztus Lelkének felügyelete alá. Senki ne felejtse el, hogy ha nem vívja ki ezt a győzelmet Krisztus által, akkor teljesen reménytelen az esete. Igenis ki lehet vívni a győzelmet, hiszen Istennél semmi sem lehetetlen. Az Ő segítő kegyelme által minden gonosz, féktelen természetet, minden emberi romlottságot le lehet győzni… Győztesek lehetünk, ha Krisztus nevében határozottan hozzáfogunk ehhez a munkához.
Sátán kísértései ma sokkal nagyobbak, mint valaha, mivel tudja, hogy kevés az ideje, és nemsokára minden egyes lélek ügyében végleg döntenek, vagy az életre, vagy a halálra. Ma nem szabad a kísértések, csalódások és megpróbáltatások súlya alatt összeroskadnunk, hanem minden szenvedésben ki kell tartanunk, és bíznunk kell Jákób hatalmas Istenében… Kegyelme elegendő minden kísértésünkben; és bár ezek a kísértések sokkal nagyobbak lesznek, mint valaha, mégis, legyőzhetjük őket, ha kitartóan bízunk benne…
Ha kísértések és megpróbáltatások jönnek ránk, járuljunk Istenhez, és küzdjünk Ővele imában. Isten nem enged minket üresen távozni, hanem kegyelmet és erőt ad, hogy győzhessünk, és az ellenség hatalmát megtörjük.

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro