A győztes lélek jutalma

„Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége, és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok, örökkönörökké.” (Dán 12,3)
„Amikor Dániel szavaira gondolok, felébredek éjjel, s újra és újra elismételem őket: »Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége, és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok, örökkön-örökké.« Nézz a napra és az ég csillagaira, melyeket Isten név szerint ismer… Az Úr azt mondja: »Akik sokakat az igazságra visznek, ragyognak, mint a csillagok, örökkön-örökké.«” (In Heavenly Places [Mennyei helyeken], 364. o.) „Értékelnünk kell a halhatatlanságot, hogy felfoghassuk, milyen fontos az embernek a tévedésből az igazsághoz térnie. Meg kell értenünk, milyen borzalmas a második halál gyötrelme. S meg kell értenünk a megváltottakra váró megtiszteltetést és dicsőséget, rá kell eszmélnünk, mit jelent annak jelenlétében élni, aki meghalt, hogy az embert fölemelhesse, nemessé tehesse, s királyi koronát adhasson a győzőknek.
Véges értelem nem bírja teljesen felfogni az üdvösség értékét. Milyen hálásan emlékeznek majd a megváltottak s megdicsőültek a megváltásukban közreműködő emberekre! Akkor majd senki sem sajnálja az áldozatot, igyekezetet, türelmet, őszinte vágyakozást a körülötte lévők megtéréséért, s kitartó munkáját mindazokért, akik elvesztek volna, ha ő elhanyagolja kötelességeit és belefárad a jó cselekedetekbe.
A Pásztor nyájába terelik majd azokat, akik fehér ruhában jelentek meg a trónon ülő Bárány előtt, s Ő az élet fájához vezeti a hűséges munkásokat, azokkal együtt, akiket igyekezetükkel megmentettek. Krisztus szolgái, akik hűségesen részt vettek a lelkek megmentésében, túláradó örömmel látják majd az üdvözülteket, akik osztoznak a Megváltó dicsőségében. »Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok, örökkön-örökké.«” Bizonyságtételek V., 620–621. o., magyar kiadás: 449–450. o.)
„Az a munka, melyet az emberek Istennel együttműködve végeztek, sohasem vész kárba, és örök korszakokon át fennmarad.” (Fundamentals of Christian Education [A keresztény nevelés alapjai], 199. o.)

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro