A halhatatlan örökség

„Hálákat adván az Atyának, aki alkalmassá tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban.” (Kol 1,12)
„A váltságdíjat megfi zették, ezért mindenki Istenhez járulhat, és engedelmes földi élet által örök életet nyerhet. Milyen szomorú, hogy mégis sokan elfordulnak a halhatatlan örökségtől, s a büszkeségnek, kedvteléseknek, önzésnek élnek, a külsőségekért rajonganak… és elveszítik az áldást, amely az övék lehetne itt és az eljövendő életben. Beléphetnének a mennyei palotákba, s megtanulhatnának élni a szabadsággal. Krisztussal és a mennyei angyalokkal, Isten fejedelmeivel élhetnének.
A világegyetem Teremtője úgy szereti azokat, akik hisznek egyszülött Fiában mint személyes Üdvözítőjükben, ahogyan Fiát szereti. Itt is, most is csodás mértékben ajándékozza nekünk kegyelmes jóakaratát. A mennyei Világosság ajándékát adta az embereknek, és Vele együtt a menny összes kincsét. Amilyen sokat ígért nekünk az eljövendő életre, olyan bőséges ajándékokat ad nekünk ebben az életben is. Megadna nekünk mindent, ami nemessé tesz és megjobbítja jellemünket. Az a terve, hogy alkalmassá tegyen bennünket a mennyei életre.
De Sátán is harcol az emberi lelkekért… Nem akarja, hogy vágyakozzunk a mennyei megbecsülésre, nem akarja, hogy lássák az örök dicsőséget, ami azok számára van előkészítve, akik majd a menny lakosai lesznek, és nem akarja, hogy megtapasztaljuk a mennyei boldogság előízét… Azoknak, akik elfogadják Krisztust mint Üdvözítőjüket, az élet ígérete adatott… Krisztus legszegényebb tanítványa is a menny polgára lehet, s akkor övé a romolhatatlan örökség. Mindenki választhatja a mennyei ajándékot, Isten fiaként olyan örökség birtokosává válhat, amelyet nem ronthat meg a pusztító! Ne ezt a világot válaszd, dönts a jobb örökség mellett, a végtelen világ mellett! Igyekezzetek az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára!” (Fundamentals of Christian Education [A keresztény nevelés alapjai], 234–235. o.)

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro