A hűség követelménye

„Te azért a munkának terhét hordozzad, mint Jézus Krisztus jó vitéze.” (2Tim 2:3)
Krisztus katonái vagyunk, s akiket besoroznak a seregébe, azoktól szívós igyekezetet vár el, olyat, amely a végsőkig igénybe veszi erejüket. Meg kell értenünk, hogy a katona élete a lendületes hadviselés, kitartás és szívósság. El kell viselnünk a próbákat Krisztusért. Nem színlelt csatákban veszünk részt.    
Nem a magunk, hanem az Istentől kapott erővel és kegyelemmel tökéljétek el, hogy most azonnal neki szentelitek minden erőtök et, minden képességeteket. Kövessétek Jézust magáért a hívásáért, és ne kérdezzétek, hová kell mennetek, és mi lesz a jutalmatok…  
Amikor majd meghaltok az énnek, amikor átadjátok magatokat Istennek, hogy az Ő munkáját végezzétek, s a tőle kapott világosságot ragyogtassátok tetteitekben, akkor nem egyedül fogtok fáradozni. Isten kegyelme az előtérbe lép, együtt tevékenykedik minden igyekezettel a tudatlanok és azok felvilágosítására, akik nem tudják, hogy minden dolog vége elérkezett. Isten azonban nem végzi el helyettetek a munkát. Ragyoghat a világosság bőségesen, de a tőle kapott kegyelem csak akkor térítheti meg lelketeket, ha sikerül felébresztenie benneteket az isteni eszközökkel való együttműködésre. Isten felszólít, hogy öltsétek magatokra a kereszténység fegyverzetét, és tevékeny harcosokként lépjetek az Ur szolgálatába. Az isteni hatalom együtt fog működni az emberi erőfeszítéssel, hogy megtörje a világ bűvöletét, amelyet az ellenség vont a lelketek köré. 
Az Úr megtisztelt bennünket azzal, hogy kiválasztott minket katonáiként. Harcoljunk érte bátran, és minden lépésünkben őrizzük meg az igazságot. A lélek küzdelme során teljes feddhetetlenségre van szükség minden területen. Amint győzelemre igyekszünk saját hajlamaink felett, Isten a Szentlelke által körültekintésre int majd, hogy ne adjunk alkalmat az ellenségnek az igazság meggyalázására.
Krisztus katonái vagyunk. Ő a mi üdvösségünk vezére, mi pedig rendelkezései és szabályai alatt állunk. Fegyverzetét kell viselnünk, csak az Ő zászlaja alatt menetelhetünk… Vegyük fel Istennek teljes fegyverzetét, dolgozzunk a mennyei világegyetem színe előtt.

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro