A menny dicsősége

„Hiszen öröktől fogva nem hallottak és fülükbe sem jutott, szem nem látott más Istent Tekívüled, aki így cselekszik azzal, aki Őt várja.” (Ésa 64,3)
„Sokan vágyódtak már arra, hogy betekintsenek a jövőbeli világ dicsőségébe és megfejtsék az örök titkokat, de hiába próbálkoztak ezzel. A kinyilatkoztatott dolgok a mieink és a mi gyermekeinké… Isten, a nagy kinyilatkoztató sok mindent feltárt előttünk, igen fontos dolgokat, hogy megérthessük a mennyben folyó eseményeket, és tiszteljük az isteni elgondolásokat…
Jézus mennyeiekre vonatkozó kinyilatkoztatásait csak az tudja megérteni és értékelni, aki lelkében vágyakozik az igaz élet után. A képzelet megpróbálhatja bemutatni a menny dicsőségét, de »amiket szem nem látott, fül nem hallott, emberi elme meg sem gondolt, olyan dolgokat készít Isten az Őt szeretőknek« (1Kor 2,9).
Mennyei lények vesznek körül bennünket… A világosság angyalai menynyei légkört teremtenek a lélek körül, felemelve őt a láthatatlan és örök felé. Szemünkkel nem láthatjuk alakjukat; csak lelki látással lehet érzékelni és megérteni a mennyei dolgokat. A mi emberi erőnk semmivé lesz a világosság angyalainak kifejezhetetlen dicsősége mellett. Csak a lelki hallás tudja megkülönböztetni a mennyei hangokat…
Jézus úgy mutatta be önmagát, mint aki az út, az igazság és az élet – az egyetlen lehetőség arra, hogy elnyerjük az üdvösséget. Elvihet a menny küszöbéig, megmutathatja nekünk a mennyei szentély dicsőségét, de hit által kell azt szemlélnünk, s nem emberi szemekkel. Nem felejti el, hogy Isten munkáit kell végeznünk egy olyan világban, ahol mindent tönkretett a bűn. Ebben a világban, amely erkölcsi sötétségbe öltözött, ahol sötétség borítja a földet és a népeket, mégis a menny világosságában járhatunk.” (In Heavenly Places [Mennyei helyeken], 366. o.)