A Menny követei

„Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne miáltalunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.” (2Kor 5:20)
Krisztus, mint az egyház igazi feje, Mennybe menetele óta kiválasztott követei által végzi munkáját a Földön. Rajtuk keresztül szól az emberek fiaihoz, és szolgál nekik szükségleteik szerint. Hatalmas felelősség nyugszik azokon, akik a beszéd és tanítás szolgálatára hívattak el az egyház felépítése érdekében. Ezeknek a munkásoknak a feladata, hogy Krisztus helyett megbékélésre szólítsák fel az embereket…
Krisztus szolgálói a gondjaikra bízott személyek lelki védelmezői. Munkájukat az Írás az őrálló tevékenységéhez hasonlítja. A régi időkben az őröknek gyakran a városfalon kellett állniuk, hogy belássák a védendő területet, és időben figyelmeztetést adhassanak az ellenség közeledtéről. Az ő hűségükön múlott a falakon belül levők biztonsága…
Isten minden egyes szolgájához így szól: „És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz számból, megintsed őket az én nevemben. Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen; halálnak halálával halsz meg; és te nem szólsz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról, az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet” (Ez 33:7-9). Ezek a szavak azt a komoly felelősséget fejezik ki, amely a gyülekezet őrállóin, Isten titkainak sáfárain nyugszik…
A Sion falain vigyázó őrök kiváltsága, hogy közel állhatnak Istenhez, és érzékennyé válhatnak Lelke befolyása iránt, s ezáltal Isten munkálkodni tud rajtuk keresztül. Így figyelmeztetik a bűnösöket a veszélyre, miközben a menekülés útját is feltárják előttük.
Az őszinte lelkipásztor szívében forró vágy él, hogy lelkeket mentsen… Úgy őrködik a lelkek felett, mint akinek egykor számot kell adni róluk. Tekintetét a golgotai keresztre szegezi, a felmagasztalt Üdvözítőre. Bízik kegyelmében, és hisz benne, hogy védelmezője, ereje és megtartója marad mindvégig. Így munkálkodik Istenért. Kérleli, hívja az embereket, beszél Isten szeretetéről; így igyekszik megnyerni őket Jézusnak. A Mennyben pedig „a hivatalosok és választottak és hívek” közé sorolják. (Jel 17:14)