A szombat jelentősége és dicsősége

„Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj, mert az Úr szája szólt!” (Ésa 58,14)
„A szombat csodálatos, dicsőséges alkalom… Isten arra teremtette, hogy örvendezzünk és dicsőítsük Őt irántunk tanúsított jóságáért… Isten megmutatta, hogy csak keveset érzékeltünk és értettünk meg a szombat fontosságából és dicsőségéből, holott fel kellene fognunk és meg kellene ismernünk dicső voltát. Nem tudjuk, mit jelent a föld magaslatain hordoztatni és Jákób örökségével élni. De amikor a késői eső és a felüdülés eljön az Úrtól, és hatalmának dicsősége megnyilvánul, megtudjuk, mit jelent mindez. Akkor majd jobban megértjük a szombat jelentőségét. Azonban nem látjuk meg teljes dicsőségében mindaddig, amíg Isten szavára fel nem tárulnak az új Jeruzsálem gyöngykapui, és a szeretett Jézus örömteli hangja nem hallható, felszólítva bennünket, hogy lépjünk be oda. Láttam, hogy tökéletes világosság ragyog a városban, mert megtartottuk Isten parancsolatait, és a menny, az édes menny a mi otthonunk.” (3. levél, 1851)
„Láttam az Isten ujjával írt Tízparancsolatot. Az egyik táblán négy, a másikon hat parancsolat volt. Az első kőtáblán az első négy parancsolat fényesen ragyogott, de a negyedik, a szombatparancsolat mindegyiknél fényesebb volt, mert Isten a szombatot szent nevének dicsőségére választotta el. A szent szombat dicsőségesnek látszott – fényes gyűrű vette körül ezt a parancsolatot.
Láttam, hogy a szombat parancsa nem volt a keresztre szegezve. Ha úgy lett volna, akkor a többi kilenccel sem lenne másként, ami azt jelentené, hogy mindet éppen úgy fi gyelmen kívül hagyhatnánk, mint ahogy a negyedikkel teszik sokan…
Isten megmutatta, hogy a szombat válaszfal, és az is lesz, amely az igazi Izráelt elválasztja a hitetlenektől, és a szombat az, amely Isten várakozó szentjeinek szívét egybeforrasztja.” (Early Writings [Korai írások], 32–33. o.)

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro