A végső harc jellege

„Felnyitotta az Úr az Ő tárházát, és előhozta az Ő haragjának szereit: mert e cselekedet az Úré, a Seregek Uráé Káldea földén.” (Jer 50,25)
„Isten felhasználja a természet erőit, hogy megtörje ellenségei hatalmát. »Tűz és jégeső, hó és köd, szélvihar, amelyek az Ő rendelését cselekszik.« (Zsolt 148,8) Amikor a pogány emoreusok elhatározták, hogy dacolnak az Úr akaratával, Isten közbeavatkozott, nagy köveket hullatva az égből Izráel ellenségeire. A Szentírás kijelentése szerint még nagyobb ütközetre kerül majd sor a földi történelem utolsó szakaszában, amikor »felnyitja az Úr az Ő tárházát, és előhozza haragjának fegyvereit« (Jer 50,25). »Eljutottál-e a hónak tárházához? – kérdezi Isten –, vagy a jégeső tárházát láttad-e? Amit fenntartottam a szükség idejére, a harc és háború napjára.« (Jób 38,22–23) A próféta leírja a pusztulást, amely bekövetkezik majd, amikor »nagy szózat jön ki a mennyei templomból«, és kijelenti: »Meglett!… és nagy jégeső, mint egy-egy talentom, szállt az égből az emberekre.« (Jel 16,17. 21)” (Pátriárkák és próféták, 509. o., magyar kiadás: 454. o.)
„A földi történelem utolsó napjaiban háború fog dúlni.” (Review and Herald, 1897. október 19.) „A gonosz erői nem adják fel a küzdelmet harc nélkül. De a Gondviselés is kiveszi részét az armageddoni csatából. Az Úr seregének fejedelme a menynyei angyalok élére áll, hogy irányítsa a csatát. Akinek öltözékére ez a név van írva: királyok Királya és uraknak Ura, Ő vezeti előre a menny seregeit fehér lovakon, tiszta fehér vászonba öltözötten.” (HNA Biblia-kommentár VII., 982–983. o.)
„Amikor Krisztus újra eljön a Földre, akkor megrázza »nemcsak a földet, hanem az eget is« (Zsid 12,26). »Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba.« »Az ég mint írás egybehajtatik.« (Ésa 24,20; 34,4) »Az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.« (2Pét 3,10) »De az Úr az Ő népének oltalma és az Izráel fi ainak erőssége!« (Jóel 3,16)” ( Jézus élete, 780. o., Magyar kiadás: 691. o.)

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro