A vizsgálati ítélet

„Némely embereknek a bűnei nyilvánvalók, előttük mennek az ítéletre; némelyeket pedig hátul követnek is.” (1Tim 5,24)
„A vizsgálati ítélet és a bűnök eltörlésének munkáját az Úr második eljövetele előtt kell elvégezni. Mivel a halottak a mennyei könyvekben leírtak alapján lesznek megítélve, nem lehet, hogy az ember bűnei eltöröltessenek, míg az ítéletben Isten meg nem vizsgálja ügyüket… Amikor a vizsgálati ítélet lezárul, Krisztus eljön, és az Ő jutalma vele lesz, hogy megfi zessen kinekkinek a cselekedetei szerint.
Mindenkit a könyvekben írottak szerint ítél meg Isten, és a cselekedetek szerint jutalmaz. Ez az ítélet nem az ember halálakor történik.
A jelképes szolgálatban a főpap, miután elvégezte az engesztelést Izráelért, kijött és megáldotta a gyülekezetet; ugyanígy Krisztus is közbenjárói munkája végén »bűn nélkül jelenik meg üdvösségükre«, hogy örök élettel áldja meg várakozó népét. Ahogyan a főpap a bűnök szentélyből való eltávolításakor a bűnbak fejére vallotta őket, Krisztus is úgy helyezi ezeket Sátánra, a bűn szerzőjére. A bűnbakot, amely Izráel bűneit hordozta, lakatlan földre küldték. Ugyanígy majd Sátán is, az akkor kietlen és puszta Földön ezer évig lesz bebörtönözve – hordozva minden bűn terhét, amelyek elkövetésére Isten népét ösztönözte –, s végül elszenvedi a bűn teljes büntetését a tűzben, amely minden gonoszt elpusztít.
A milliárdok közül, akik a Földön élnek, kevesen menekülnek meg az örök életre, miközben sokan, akik nem tökéletesítették lelküket az igazság iránti engedelmességgel, a második halálra jelöltetnek ki.
Miközben a bűnbánók bűnei eltávolíttatnak a mennyei szentélyből, Isten népe között megtisztulás, a bűnök elvettetésének különleges munkája megy végbe a Földön.” (Faith I Live By [Hit, amely által élek], 213. o.)