„Amiket szem nem látott, fül nem hallott…”

„Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg sem gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek.” (1Kor 2,9)
„Akik igazán szeretik Istent, arra vágyódnak, hogy mások áldására lehessenek talentumaikkal, melyeket Istentől kaptak. A menny kapui szélesre tárulnak majd, hogy befogadják őket, és a dicsőség Királyától hallhatják e szavakat: »Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.« (Mát 25,34) A megváltottak örömmel látják majd a hajlékokat, melyeket Jézus készített számukra. Ott nem lesznek hitványak és gonoszok, hanem csak azok, akik isteni segítséggel tökéletes jellemet alakítottak ki. Krisztus vére eltávolított minden bűnös hajlamot, minden tökéletlenséget, s dicsősége – amely a Nap ragyogását is felülmúlja – tündököl bennük. Jellemének erkölcsi szépsége és tökéletessége ragyog át rajtuk. Isten trónja előtt hiba és fogyatékosság nélkül valók, s osztoznak az angyalok méltóságában és előjogaiban.
»Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg sem gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek.« Tekintettel a dicső örökségre, amely a miénk lehet: »Mit adhat az ember váltságul a maga lelkéért?« (Mát 16,26) Lehet szegény, mégis gazdagsága és méltósága lehet önmagában, amilyet a világ soha nem tudna adni. A megváltott és bűntől megtisztított lélek páratlan értékű az Isten szolgálatára szánt minden nemes tulajdonságával.” (In Heavenly Places [Mennyei helyeken], 367. o.)
„Örökre az áldott otthonban lakozni, lélekben, testben és elmében Teremtőnk tökéletes hasonlóságát hordozni, nem a bűn és átok sötét nyomait, s végtelen korszakokon át fejlődni a bölcsességben és szentségben, ismeretben, felfedezve a gondolkodás új területeit, új csodákra, új dicsőségekre lelni, növekedve az ismeretben, örömben és szeretetben, megismerve azt, ami eddig meghaladta képességeinket, a végtelen örömöt, szeretetet és bölcsességet – ez az a cél, amelyre a keresztény reménysége irányul.” (Counsels to Parents, Teachers and Students [Tanácsok szülőknek, tanároknak és diákoknak], 55. o.)

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro