Angyali védelem a nyomorúság idején

„Menj be, népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!” (Ésa 26,20)
„A megpróbáltatás napján Krisztus azt mondja majd: »Menj be, népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig,míg elmúlik a bús harag!« (Ésa 26,20) Milyen szobák ezek, ahová el kell rejtőzniük? Ez Krisztus és a szent angyalok védelmére utal. Isten népe ebben az időben nincs egy helyen. Különböző csoportjai a világ minden részén jelen vannak.” (Historical Sketches [Történeti vázlatok], 158. o.)
„Láttam, hogy a szentek elhagyják a városokat és a falvakat, csoportokban élnek a legmagányosabb helyeken. Miközben az istenteleneket éhség és szomjúság gyötri, az igazakat Isten angyalai látják el kenyérrel és vízzel.” (Early Writings [Korai írások], 282. o.)
„Az éjszaka folyamán egy igen mély benyomást keltő jelenet vonult el előttem. Nagy volt a zűrzavar, és hadseregek csaptak össze. Az Úr hírnöke megállt előttem, és azt mondta: Hívd a te házad népét, és vezetlek titeket, kövessetek! Sötét útszakaszon vezetett keresztül, egy erdőn át, majd hegyeken, és azt mondta: Itt biztonságban vagytok. Voltak mások is, akiket erre a menedékhelyre vezettek. A mennyei hírnök azt mondta: Eljött a nyomorúságos idő, mint éjjeli tolvaj, amint az Úr fi gyelmeztetett titeket, hogy el fog jönni.” (153. kézirat, 1905)
„Közvetlenül Krisztus eljövetele előtt, a nagy megpróbáltatás idején menynyei angyalok védik majd az igazakat; de az Isten törvényét megszegők nem lesznek biztonságban. Az angyalok akkor nem oltalmazhatják meg azokat, akik Istennek akár egyetlen parancsolatát is fi gyelmen kívül hagyták.” (Pátriárkák és próféták, 256. o., magyar kiadás: 218. o.)
„A nyomorúság idején – amilyen nem volt, mióta nép létezik – Isten választottai szilárdan állnak. Sátán a gonoszság minden seregével sem tudja elpusztítani Isten leggyengébb szentjét sem. Hatalmas erejű angyalok oltalmazzák őket, és érdekükben Jahve kinyilatkoztatja önmagát mint az »istenek Istene«, aki mindenképpen meg tudja menteni az Őbenne bízókat.” (Próféták és királyok, 513. o., magyar kiadás: 318. o.)