Az aznyákat a gyermeknevelésben áldja meg az Isten

Devoțional de seară 24 iulie 2019

„Eszembe jutván a benned levő, képmutatás nélkül való hit, amely lakozott először a te nagyanyádban Loisban és anyádban Eunikában; meg vagyok azonban győződve, hogy benned is.” (2Tim 1:5)

Az anyák Istentől kapták feladatukat, hogy az Úr szerint dorgálják és neveljék fel gyermekeiket. Érzékeny értelmüket mindig figyelmeztetni kell az Isten iránti tiszteletre és szeretetre. Ha megfenyítik a gyerekeket, meg kell tanítani őket arra, hogy azt érezzék, ilyenkor Isten inti meg őket, mert nem szereti a csalást, igazságtalanságot és a bűnt. Ezért a kicsinyek értelme olyan kapcsolatban legyen Istennel, hogy amit tesznek és szólnak, az az Ő dicsőségét szolgálja. És így évekkel később nem fognak a kötelességek miatt vergődni az élet viharában.

Ha fiatal éveikben a gyermekek értelme telve van az igazságról alkotott nemes képpel, tisztasággal és jósággal, akkor érzésviláguk ezek szerint fog kialakulni, így tiszta és magasztos képzeletvilágukat majd nem lehet könnyen megrontani vagy meggyalázni.

De ha az ellenkező irányba haladnak, ha a szülők gondolatai hosszasan időznek apró dolgok felett, ha beszélgetéseikben mások jellemhibáit kifogásolják, ha szokásukká válik, hogy mások életviteléről panaszkodnak; akkor a kisgyermekek a megvetés és lenézés példáját követik. A gonosz nyomot hagy bennük, s mint a leprafertőzés ragad hozzájuk életük későbbi éveiben is.

Az istenfélő, gondoskodó anyák által elültetett magok a kisgyermekekben az igazságosság fáivá fognak cseperedni, melyek virágot hoznak és gyümölcsöt teremnek. Az istenfélő apák elvhű és példamutatáson alapuló leckéi – csakúgy, mint József esetében – lépésről lépésre gazdag gyümölcstermést fognak eredményezni.

Vajon felülvizsgálják-e a szülők gyermekeik nevelésében végzett munkájukat? Vajon számba veszik-e azt, hogy eleget tettek-e kötelességüknek reménnyel és hűséggel, hogy ezek a gyerekek az öröm és boldogság koronáivá lehessenek majd az Úr napján? 

Úgy munkálkodtak-e gyermekeik boldogulásáért, hogy amikor Jézus lenéz rájuk a mennyből, Lelkének ajándékával megszentelheti fáradozásaikat? Szülők, a ti feladatotok, hogy felkészítsétek gyermekeiteket, hogy ebben az életben minél hasznosabban éljenek, s hogy végül megoszthassátok velük annak dicsőségét, Aki eljövend. (Good Health, 1880. január 1.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro