Az élők megítélése

„Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád.” (Jel 3,3)
„Az ítélet részére kijelölt idő – a 2300 nap lezárulása – 1844-ben a vizsgálattal és a bűnök eltörlésével kezdődött. Mindenkinek, aki valaha is felvette magára Krisztus nevét, alapos vizsgálaton kell  keresztülmennie. Az élők és halottak megítéltetnek »azokból, amik a könyvekbe voltak írva az ő cselekedeteik szerint« (Jel 20,12).
A bíró így szólt: »Mindenki hite által igazíttatik meg (nyilváníttatik igaznak), és cselekedetei által ítéltetik meg.« A be nem vallott és el nem hagyott bűnök nem bocsáttatnak meg, nem töröltetnek ki a feljegyzések könyveiből, hanem Isten napján tanúskodni fognak a bűnös ellen…
Heves csata dúl az emberben, mielőtt valaki behódol a gonosz hajlamoknak, amelyek elsőbbségre, uralomra törekszenek. Az előkészület egyéni munka. Nem csoportosan üdvözülünk: az egyik ember tisztasága és odaadása nem ellensúlyozza e jellemtulajdonságok hiányát a másikban. Ámbár minden nemzet megítéltetik Isten előtt, Ő mégis minden egyes ember életét olyan közelről és olyan alaposan megvizsgálja, mintha rajta kívül nem is lenne más emberi lény a világon. Mindenki próbára lesz téve, s szeplő és folt nélkülinek kell találtatnia.
Az ítélet most folyik a mennyei szentélyben. Ez a munka már sok éve folyamatban van. Nemsokára – senki sem tudja, milyen hamar – az élők kerülnek sorra. Isten félelmetes jelenlétében lesz átvizsgálva az életünk. Ebben az időben mindennél fontosabb, hogy minden lélek odafi gyeljen az Üdvözítő figyelmeztetésére: »Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő.« (Márk 13,33) »Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád. « (Jel 3,3)” (Faith I Live By [Hit, amely által élek], 211. o.)

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro