Az elveszített uralom

„Isten uralkodik az emberek birodalmán, és annak ad;a azt, akinek akarja” (Dán 4:22)
Az alacsonyabb rendű teremtmények között Ádám királyként állott… de amikor megrontotta a törvényt, elvesztette uralmát. A lázadás szelleme, amelyet ő bocsátott a Földre, kiterjedt az állatvilágra is. Így nemcsak az ember élete, hanem az állatok természete, a mezők füve, sőt még a belélegzett levegő is, mind a gonosz tudásának szomorú tanításáról beszélt.
A bűn miatt nemcsak az ember, hanem a Föld is a gonosz hatalmába került… Ádám megteremtésekor uralmat kapott a Föld felett, de mivel engedett a kísértésnek, Sátán hatalma alá került. „…mert akit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett” (2Pét 2:19). Amikor az ember Sátán foglya lett, az uralom, amely az övé volt, legyőzőjének kezébe ment át. Így lett Sátán „e világ istene”. (2Kor 4:4) Kisajátította azt az uralmat, amelyet eredetileg Ádám kapott.
Amikor Sátán kijelentette Krisztusnak, hogy övé a világ királysága és dicsősége, és annak adja, akinek akarja, csak részben mondott igazat. Azért, hogy csaló szándékát megvalósítsa, Sátán Ádámtól ragadta el az uralmat, Ádám viszont a Teremtő képviselője volt, nem pedig független uralkodó. A Föld Istené, és Ö mindent Fiának adott. Ádámnak Krisztus alattvalójaként kellett uralkodnia. Amikor Ádám az uralmat Sátán kezére játszotta át, Krisztus maradt a jogos Király…D21
Az a valaki ajánlotta fel a világ országait Krisztusnak, aki a Mennyben fellázadt. Hűbéri szolgálatot akart vásárolni gonosz elveihez, de Krisztus nem volt megvásárolható…
Jézus az Isten iránti engedelmességgel és hittel győzött. Az apostol által így szól hozzánk: „Engedelmeskedjetek azért Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek” (Jak 4:7-8). Nem menekülhetünk meg a kísértő hatalmától, mert legyőzte az emberiséget… ám „erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.” (Péld 18:10)

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro