„Eljön a mi Istenünk!”

„Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk. Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket.” (Fil 3,20–21)
„Jézus Krisztus emberi külsejét megőrizve ment fel a mennybe. A tanítványok látták, amint a felhő befogadja Őt. Jézus, aki velük együtt járt, beszélgetett és imádkozott, aki velük együtt törte meg a kenyeret, velük volt a bárkában a tavon, és aki azon a napon velük együtt kapaszkodott fel az Olajfák hegyének meredek emelkedőjén – ugyanaz a Jézus most elment, hogy osztozzon Atyjával királyi trónján. Az angyalok pedig biztosították a tanítványokat arról, hogy ugyanaz a Jézus, akit felmenni láttak a mennybe, ismét eljön majd – éppen úgy, ahogyan fölemelkedett.” ( Jézus élete, 832. o., magyar kiadás: 736. o.) „Krisztus emberi mivoltának dicsősége nem nyilatkozott meg, amikor e földön élt… Ugyanez az emberi természet most megnyilatkozik, amint dicsőségbe öltözötten, diadalmasan, felmagasztalva leszáll a mennyből.” (In Heavenly Places [Mennyei helyeken], 358. o.)
„Jézus saját dicsőségében jön el, Atyja dicsőségében és a szent angyalok dicsőségében. Tízezerszer tízezer és ezerszer ezer angyal, Isten szépséges, győzelmes, diadalmas fiai, páratlan szépség és dicsőség birtokosai kísérik Őt az útján. A töviskorona helyett a dicsőség koronáját viseli – koronát egy másik koronán belül. A régi bíborpalást helyett a legfehérebb fehér öltözékben láthatjuk, »amihez hasonlót a földön ruhafestő nem fehérített« (Márk 9,3). Öltözékére ez a név lesz írva: »királyok Királya és uraknak Ura« (Jel 19,16).” (Our High Calling [Magasztos elhívásunk], 367. o.)
„A mennyből minden angyal Jézussal tart, miközben a várakozó szentek Őrá várnak, az égre tekintve – ahogyan egykor a galileai férfi ak, amikor Krisztus fölemelkedett az Olajfák hegyéről. Akik szentek, akik mindenben követték a szelíd példaképet, kitörő örömmel kiáltanak majd, amint meglátják Őt: »Ímé a mi Istenünk, akit mi vártunk, Ő ment meg minket!« (Ésa 25,9) És egy pillanat alatt elváltoznak, egy szempillantás alatt az utolsó trombitaszóra – arra a+D270 trombitaszóra, amely felkelti az alvó szenteket, s kihívja őket porágyukból, dicsőséges halhatatlanságba öltözötten. Így kiáltanak: Győzelem, diadal a halál és a sír felett!” (Early Writings [Korai írások], 110. o.)