Gondolkozzunk a mennyei eseményekről!

„És mondtam néki: Uram, te tudod. És mondta nékem: Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.” (Jel 7,14)
„János fehér ruhába öltözött csoportot látott… Isten templomában voltak. Ez történik mindazokkal, akik megragadták Krisztus érdemeit és megmosták ruháikat az Ő vérében. Isten mindent megtett, hogy Jézus Krisztussal trónjára ülhessünk, de ennek feltétele, hogy legyünk összhangban Isten törvényével… Nem engedhetjük meg magunknak, hogy elveszítsük a mennyet. A menynyeiekről kellene szólnunk. Ott nincs halál, sem fájdalom. Miért vonakodunk beszélni ezekről a dolgokról? Miért időzünk csupán a földi ügyeknél? Az apostol arra int, hogy a mennyről beszélgessünk: »Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk.«
Krisztus nemsokára visszatér, hogy összegyűjtse azokat, akik felkészültek, és elviszi őket erre a dicső helyre. »Azonképpen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, akik Őt várják üdvösségükre.« (Zsid 9,28) Szeretünk erről az eseményről gondolkodni, vagy nem törődünk vele?
…Minél többet beszélünk Jézusról, annál inkább visszatükrözzük az Ő isteni képmását. Szemlélés által változunk el. Tapasztalatokat kell szereznünk Krisztussal. Amikor összegyülekeztek, beszélgessetek Megváltónkról és szabadításáról… Minél többet szólunk Krisztusról, annál többet látunk meg makulátlan szépségéből…
Akik nem találnak örömet abban, ha Istenről gondolkodnak és beszélgetnek, nem fognak örülni az eljövendő életnek, ahol Isten örökké jelen van, népe között lakozik. De akik most, a földi életben szeretnek Istenről és a mennyről gondolkodni, boldogok lesznek ott… »És semmi elátkozott nem lesz többé; Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és Ő szolgái szolgálnak Néki. És látják az Ő orcáját; és az Ő neve homlokukon lesz.« (Jel 22,3–4)” (In Heavenly Places [Mennyei helyeken], 370. o.)

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro