Isten kinyilvánítja hatalmát

„Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül!” (Jób 34,20)
„Isten a végső ponton mindig felkél követőiért. Amikor már nem látszik lehetőség arra, hogy Sátán elől meneküljenek, Isten mindig akkor nyilvánítja ki hatalmát.” (Bizonyságtételek V., 714. o., magyar kiadás: 507–508. o.) „Isten éjfélkor mutatja meg hatalmát népe szabadítására. Feltűnik a nap, és teljes fényben ragyog. Jelek és csodák történnek gyors egymásutánban. A gonoszok rémülten és csodálkozva látják e jeleneteket, az igazak pedig szent örömmel nézik szabadulásuk jeleit. A természetben mintha minden a visszájára fordulna. A folyók állóvizekké válnak. Sötét, nehéz felhők jelennek meg, majd egymásra tornyosulnak. A haragos ég közepén egyetlen tiszta hely van, amely leírhatatlan dicsőségtől tündököl. Onnan hallatszik Isten hangja, amely olyan, mint a sok víz zúgása. Ezt mondja: »Meglett!« (Jel 16,17)” (A nagy küzdelem, 636. o., Korszakok nyomában, 566. o.)
„Az egek erősségei megrázkódnak Isten szavára. Akkor a nap, a hold és a csillagok kimozdulnak helyükből. Nem semmisülnek meg, csak megrendülnek az Úr szavára. Sűrű, sötét felhők tornyosulnak, és ütköznek egymásba. Az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő papírtekercs (Jel 6,14), s akkor a megnyílt űrön át az Orionra tekinthettünk, ahonnan Isten szava hangzott felénk.” (Early Writings [Korai írások], 41. o.)
„Isten Fia nem jön el addig, míg hatalmas földrengés meg nem rázza a földet, miután Isten népe meghallotta Isten hangját. Olyan rettegés és nyomorúság közepette vannak, amilyen még nem volt, mióta nép kezdett lenni, és Isten népe is szenved. Az ég felhői összetornyosulnak, egymásnak ütköznek, és nagy sötétség lesz. Akkor szózat hallatszik az égből, és a felhők kezdenek összetekeredni, mint a papírtekercs, s feltűnik az Emberfi ának ragyogó, tiszta jele. Isten gyermekei tudják, mint jelent az a felhő.” (81. kézirat, 1886) „A 144 000 diadalmaskodott. Arcukat beragyogja Isten dicsősége.” (Early Writings [Korai írások], 37. o.)
„Amikor Isten szava véget vet népe fogságának, rettenetes ébredésben lesz részük azoknak, akik mindent elvesztettek az élet nagy küzdelmében.” (A nagy küzdelem, 654. o., Korszakok nyomában, 580. o.) „Ami Isten ellenségeinek a harag napja, az egyházának a végső szabadulásé.” (Próféták és királyok, 727. o.)