Isten közbelép népe érdekében

„Halljátok meg minden népek, figyelmezz föld és annak teljessége! És az Úr Isten legyen bizonyság ellenetek; az Úr az Ő szent templomából! Mert ímé, kijő az Úr az Ő helyéről, s leszáll és lépdel
a föld magaslatain.” (Mik 1,2–3)
„A válságban nyilvánvalóvá lesz a jellem… A végső próba idején, a kegyelemidő lezárulásakor már túl késő lesz pótolni a lélek hiányosságait.” (Krisztus példázatai, 412. o.) „Isten számon tartja a nemzeteket. A világ történelmének minden századában a gonoszok haragot gyűjtöttek a harag napjára. S elérkezik az az idő, amikor a bűnök elérik Isten kegyelmének kijelentett határát. Amikor a mennyei feljegyzések a törvényszegés teljes mértékéről tanúskodnak, akkor a harag kegyelem nélkül töltetik ki, és láthatóvá válik, milyen rettenetes bűn visszaélni a mennyei türelemmel. Akkor jutunk ebbe a válságba, amikor a nemzetek összefognak, hogy érvénytelenítsék Isten törvényét.
Eljönnek a napok, amikor az igazak teljes odaadással dolgoznak majd Istenért, mert a gonoszság addig nem látott mértékben megsokasodik. Egyedül Isten hatalma vethet véget Sátán gonoszságának, aki álnok emberekkel fog össze. De az egyház legsúlyosabb veszedelmének óráján a hűséges maradék ajkáról a legodaadóbb imádságok szállnak majd az ég felé a gyülekezetért. Isten pedig hallani fogja és válaszol rá, mégpedig pontosan akkor, amikor a törvénytaposók bűne a legmagasabbra hág. »Isten majd igazságot szolgáltat választottainak, akik éjjel-nappal Hozzá kiáltanak.« (Luk 18,7)” (Bizonyságtételek V., 524. o., magyar kiadás: 382. o.)
„A dráma utolsó felvonása: az igaz helyettesítése a hamissal. Amikor ez egyetemessé válik, Isten kinyilatkoztatja önmagát. Amikor az emberi törvényeket Isten törvénye fölé emelik, s a világ hatalmasságai megpróbálják rákényszeríteni az embereket a hét első napjának megünneplésére, tudd meg: eljött az idő, hogy Isten munkálkodjék. Felkél fenségében, és rettenetesen megrázza a Földet. Kijön helyéről, hogy megbüntesse a világ lakosait bűneikért.” (Review and Herald, 1901. április 23.)

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro