Isten védjegye

„Az én szombatjaimat megszenteljétek, hogy legyenek jegyül énköztem és tiköztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek.” (Ezék 20,20)
„Az izraeliták a vér jelét tették ajtajukra, jelezve, hogy ők Isten tulajdonai (2Móz 12,21–23). Isten gyermekei a mai korban is viselni fogják az Isten rendelte jelet. Összhangban élnek Isten szent törvényével. Ugyanúgy jel lesz Isten minden gyermekén, mint régen a héberek házainak szemöldökfáján, hogy megőrizzék őket az általános romlástól. Az Úr azt mondja: »Az én szombatjaimat bizony megtartsátok, mert jel az énközöttem és tiköztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek.« (2Móz 31,13)
A világon mindenki az Úr tulajdona a teremtés és a megváltás révén. Mindenki a saját életéért felel a Bíró előtt. Megadta-e Istennek, ami az Övé? Átadott-e Istennek mindent, ami megvásárolt tulajdonaként az Úré? Akik az Úrénak tekintik magukat, azok az Ő ellenőrzése alatt állnak, és magukra veszik jelét, Isten pecsétjét, amely bizonyítja, hogy a Teremtő különleges tulajdonai. Krisztus igazságossága jár előttük, és az Úr dicsősége követi őket. Az Úr megvéd mindenkit, aki az Ő jelét viseli magán.
»Azután szólt az Úr Mózesnek, mondván: Te szólj az Izráel fi ainak, mondván: Az én szombatjaimat bizony megtartsátok, mert jel az énközöttem és tiköztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek. Megtartsátok azért a szombatot, mert szent az tinéktek. Aki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak lelke irtassék ki az ő népe közül. Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugodalomnak szombatja, az Úrnak szentelt nap: valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék. Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül. Legyen közöttem és az Izráel fi ai között örök jel ez, mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszűnt és megnyugodott.« (2Móz 31,12–17)
Isten elismerése a lehető legértékesebb mindenki számára. Mindenki becses Isten szemében, aki szereti és szolgálja Őt. Isten azt akarja, hogy méltó képviselőiként legyünk megállapodva az igazságban, amint az Jézusban van.” (HNA Biblia-kommentár VII., 768–769., 969. o., „A Te Igéd igazság”, 242. o.)