Jutalma Vele van

„Ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz.” (Jel 22,12)
„Munkánk itt hamarosan véget ér, s mindenki a tettei szerint kap jutalmat. Megmutatták nekem a szentek jutalmát, a halhatatlan örökséget. Láttam, hogy akik a legtöbb nehézséget viselték el az igazságért, nem gondolják nehéznek a sorsukat, hanem meggyőződtek róla, hogy a menny minden fáradságot megér.” (Bizonyságtételek I., 381. o., magyar kiadás: 357. o.)
„Minden egyes napotokat az elhanyagolt kötelességekről, önzésről, csalásról, lopásról, mások rászedéséről szóló feljegyzések terhelik. A gonoszságok milyen rémítő mennyisége gyülemlik össze az ítélet napjára! Amikor Krisztus eljön, minden embert a cselekedetei szerint jutalmaz. Sokan szégyenkeznek majd, amikor történetük lapjai felfedik cselekedeteiket. (…) Minden jó és minden gonosz tettet, de azok következményeit is szemmel tartja a szívek kutatója, aki előtt nincs titok. A jutalom is az indítékok szerinti lesz.” (Bizonyságtételek II., 160., 520. o.)
„Krisztus eljövetele egyre közeledik, kevés időnk van a munkára. Férfiak és nők kárhoznak el… Isten átalakító hatalma ragadjon meg mindnyájunkat, hogy megértsük a pusztuló világ szükségleteit. Üzenetem lényege ez: Készüljetek fel az Úrral való találkozásra! Égjenek lámpásaitok, hogy az igazság fénye bevilágítsa a főutakat és az ösvényeket. Az egész világ figyelmeztetésre vár, mindenkinek el kell mondanunk, hogy elközelített minden dolgok vége… Igyekezzünk újonnan megtérni. Isten Lelkének jelenlétére van szükségünk, hogy szívünk megszelídüljön, s ne vigyünk kemény lelkületet a munkába. Imádkozom, hogy a Szentlélek teljesen birtokába vehesse szívünket. Viselkedjünk Isten gyermekeihez méltón, Őhozzá forduljunk tanácsért, s legyünk készek végrehajtani terveit, bárhol is tárja elénk azokat. Ha ilyen néppé válunk, megdicsőítjük Istent, s igyekezetünk tanúi így szólnak: Ámen.” (Bizonyságtételek IX., 105–108. o., magyar kiadás: 70–72. o.)

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro