Krisztus országának szimbóluma

„Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét.” (Jn 1:29)
Dániel olyan látomást kapott, amelyben a földi hatalmat a vadállatok szimbolizálták. Ezzel szemben a Messiás országát a bárány jelképezi. Miközben a földi hatalmak a fizikai erő tekintélyével uralkodnak, Krisztus megsemmisít minden fegyvert és erőszaktételt. Királyságát a bukott emberiség felemelése és nemesítése céljából alapította meg.
Az első áldozat bemutatása végtelenül fájdalmasan érintette Ádámot. Fel kellett emelnie a kezét egy olyan élet kioltására, amit csak Isten adhatott… Amikor megölte az ártatlan áldozatot, megremegett arra a gondolatra, hogy bűne miatt fog Isten szeplőtlen Bárányának vére hullani. E kép láttán mélységesebben és elevenebben tudatosult benne, hogy milyen súlyos a bűne, amit csakis Isten drága Fiának halála tehet jóvá. Csodálta azt a végtelen jóságot, amely ilyen váltságdíjat ad a bűnös megmentéséért.
Az áldozati rendszer előképei és a próféciák csak halvány és homályos ismeretet nyújtottak a zsidóknak arról az irgalomról és kegyelemről, amelynek Krisztus megjelenésével a világba kellett jönnie… A törvény egyedül Krisztus által tartható meg. Ennek a törvénynek a megszegése révén az ember bűnt hozott a világba, a bűn pedig halált nemzett. Krisztus engesztelést szerzett az emberek bűnére. Jellemének tökéletességét felajánlotta az ember bűnössége helyett. Magára vette az engedetlenség átkát. Az ószövetségi áldozatok arra az áldozatra mutattak előre, amelyet neki kellett meghoznia. A megölt bárány azt a Bárányt jelképezte, aki elveszi a világ bűnét…
A törvény tökéletes összhangban van az evangéliummal. Az egyik a másik támogatására szolgál. A dicsőséges törvény felébreszti a lelkiismeretet, s arra indítja a bűnöst, hogy érezze át a Krisztusra, mint a bűn kiengesztelőjére való szükségét. Az evangélium felismeri a törvény hatalmát és változhatatlanságát. „A bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által” – mondja Pál (Róm 7:7). A törvény ismerete által kialakult bűntudat Krisztushoz vezeti a bűnöst. Nyomorúságában az ember rámutathat a Kálvária keresztjén hozott hatalmas érvekre. Hivatkozhat Krisztus igazságára, mert abban minden bűnbánó bűnös részesül.

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro