Menjetek előre!

„Szól; Izráel fiainak, hogy induljanak el.” (2Móz 14:15)
Izráel gyermekeinek története minden keresztény tanítására és okulására szolgál. Amikor az Izráelitákat veszély és nehézség fenyegette, és útjuk mintha elzártan állt volna előttük, akkor elhagyta őket a hitük, és az ellen a vezető ellen zúgolódtak, akit maga Isten jelölt ki a számukra… Az isteni parancs így szólt: „Menjetek előre!” Nem volt szabad megvárniuk, amíg útjuk teljesen beláthatóvá válik, amíg teljesen megértik szabadulásuk egész tervét. Isten ügye halad előre, és Ő utat fog nyitni népe előtt…
Előfordul, hogy a keresztény életét veszélyek veszik körül, amikor a kötelesség teljesítése nehéznek tűnik. Képzeletük közelgő veszélyt vetít eléjük, hátuk mögött pedig halált és szolgaságot látnak. Isten hangja mégis jól kivehető mindennemű csüggedés fölött: „Menjetek előre!” Engedelmeskedjünk hát e parancsnak, bármi legyen is a következmény, még ha szemünk nem is bír áthatolni a sötéten, még ha bokánk körül érezzük is a dermesztő hullámokat… 
Akik a maguk részéről lehetetlennek tartják, hogy engedjenek Isten akaratának, és higgyenek Isten ígéreteiben, míg csak minden világossá és érthetővé nem válik előttük, azok soha semmiben sem fognak engedni. A hit nem a tudás bizonyossága, hanem „a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsid 11:1). Az egyetlen út Isten tetszésének elnyerésére, ha engedelmeskedünk parancsainak. Haladjunk előre! Ez legyen a keresztény jelszava.
Isten szándéka az, hogy állandóan növekedjünk tudásban és erényben. Az Ő törvényében, saját hangján adja a meghívást mindenkinek. „Emelkedjetek magasra, szentek legyetek, mindig szentebbek.” Napról napra közelebb juthatunk a keresztény jellem tökéletességéhez. 
Bízzunk Istenben! Végezzük munkáját önzetlenül, alázatos szívvel támaszkodva a vezetésére. Bízzuk magunkat gondviselésére mind jelenünket, mind jövőnket illetően! Tartsuk meg kezdeti bizodalmunkat szilárdan mindvégig, s ne felejtsük el, hogy a Menny áldásait nem a saját, hanem Krisztus érdemeiért kapjuk. A Krisztusba vetett hit és Isten túláradó kegyelme által Isten elfogad bennünket.

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro