Végre otthon!

„Az ő ura pedig mondta néki: Jól van, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe.” (Mát 25,21)
„Ha világunk pompájában és szépségében gyönyörködünk, gondoljunk az eljövendő világra, amelyben soha semmi nyoma nem lesz a bűnnek és a halálnak, ahol a természetre nem vetül a mulandóság árnya… Képzeljétek magatokat az üdvözültek boldog otthonába, és gondoljatok arra, hogy ez az ország olyan dicső lesz, amilyet a legmerészebb képzelet sem képes lefesteni.
Az a sok jó adomány, amelyet Isten a természetben ajándékoz nekünk, csak halvány tükörképe az Ő dicsőségének. Meg van írva: »Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek.« (1Kor 2,9) (…)
Megnyílnak a menny kapui, hogy Isten gyermekei beléphessenek, s a dicsőség Királyának szavai a legszebb zeneként jutnak fülükbe: »Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta!« (Mát 25,34) Ezután örömmel üdvözlik a  megváltottakat abban a hazában, melyet Jézus készített számukra.«” (Krisztushoz vezető lépések, 86–87., 125–126. o.)
„Ezután láttam, hogy Jézus a város kapuja felé vezette a megváltottak seregét. Kitárta a ragyogó kaput, s az igazság követői beléphettek. A városban minden szemet gyönyörködtető volt. Túláradó dicsőséget láttam mindenfelé. Jézus megváltott szentjeire tekintett: arcuk boldogságtól ragyogott. A Megváltó így szólt hozzájuk: »Látom lelkem szenvedésének gyümölcsét, s elégedett vagyok. Ez a végtelen dicsőség örökké a tiétek. Szenvedésetek véget ért. Többé nem lesz halál, sem fájdalom, sem szenvedés, sem jajkiáltás.«
…A nyelv túl erőtlen, hogy híven leírhassa a menny dicsőségét. Amikor ez a jelenet feltárul előttem, a csodálkozástól a lélegzetem is eláll. A menny rendkívüli és felülmúlhatatlan szépségétől elbűvölve leteszem a tollat, és elragadtatva kiáltok fel: Ó, micsoda szeretet! Milyen csodás szeretet! A legfennköltebb nyelv sem tudja érzékeltetni a menny végtelen dicsőségét és a Megváltó szeretetének kikutathatatlan mélységeit.” (Early Writings [Korai írások], 288–289. o.)