A bizonyságtevés félelme elszáll

Devoțional de seară

„Mondván: Nem megparancsoltuk-é néktek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És ímé betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal,
és mi reánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét.
Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább
engedni, hogynem az embereknek.” (ApCsel 5:28-29)

Hallottam azokat, akik felöltötték fegyvereiket, hogy nagy erővel, hatásosan szólták az igazságot. Láttam azokat is, akik meg voltak kötözve; feleségeket férjük, gyermekeket pedig szüleik kötöztek meg. Az őszinték, akiket visszatartottak vagy nem is engedték nekik meghallani az igazságot, most buzgalommal ragadták meg a hirdetett igazságot. Hozzátartozóiktól való minden félelmük elszállt. Egyedül az igazságot magasztalták.

Kedvesebb és értékesebb volt ez életüknél is. Éhezték és szomjazták az igazságot. Megkérdeztem, mi okozta ezt a nagy változást? Egy angyal válaszolt: „A késői eső. Az Úr színétől jövő felüdülés. A harmadik angyal hangos kiáltása.”

Nagy erő kísérte a választottakat. Az angyal így szólt: „Nézzétek!” Figyelmemet a gonoszokra, a hitetlenekre fordítottam. Mindnyájan megzavarodtak. Isten népének buzgalma és ereje felindította és haragra gerjesztette őket. Zavar, bizonytalanság volt minden oldalon. Láttam, hogy intézkedéseket foganatosítottak eme csapat ellen, kiknél Isten ereje és fénye volt. A sötétség sűrűsödött körülöttük, de ők megálltak; és miközben Őbenne bíztak, Isten jóváhagyása kísérte őket. Láttam, hogy mindez meghökkentette a gonoszokat.

Utána hallottam őket őszintén Istenhez kiáltani. Kiáltásuk nem szűnt meg sem éjjel, sem nappal. Ezeket a szavakat hallottam: „Legyen meg Uram a Te akaratod! Ha nevedet megdicsőítheti, rendelj menekülési utat néped részére! Szabadíts ki a pogányok közül, akik körbefogtak minket! Halálra ítéltek minket; de karod szabadulást hozhat nekünk.” Ezek azok a szavak, amelyeket fel tudok idézni. Úgy tűnt, hogy teljesen tisztában vannak méltatlanságukkal, és tökéletesen alávetették magukat Isten akaratának. Mégis, kivétel nélkül mindannyian őszintén könyörögtek és küzdöttek – Jákóbhoz hasonlóan – a szabadulásért. (Review and Herald, 1857. december 31.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit