A fővezér parancsait követve

Devoțional de seară

„Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze. Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta.” (2Tim 2:3-4)

Már csak kevés ideig kell harcra buzdítanunk magunkat, mert Krisztus eljön és a lázadásnak az utolsó fejezete is lezárul. Még meg kell tennünk a végső erőfeszítéseket, hogy Krisztusért és országának előrehaladásáért dolgozzunk. Egyesek, akik a frontvonalon álltak és buzgón küzdöttek a betolakodó gonosz ellen, elestek őrhelyükön, mások bánatosan nézik az elesett hősöket. De nincs idő abbahagyni a munkát. Zárniuk kell soraikat, ki kell venniük a zászlót a mozdulatlan kezekből és újult erővel védeni az igazságot és Krisztus tiszteletét. Úgy kell védekezni a bűn és a sötétség erői ellen, mint még soha. Az idő erőteljes és határozott cselekvést követel meg azoktól, akik a jelenvaló igazságban hisznek. Elveikkel és példájukkal egyaránt tanítaniuk kell az igazságot.

Ha úgy tűnik, hogy Üdvözítőnk eljövetele késik, ha a csapások súlya alatt roskadozunk és a nehéz munka megviselt, türelmetlenül várjuk megbízatásunk végét és azt, hogy jutalmul  eltávozhassunk a háborúból, akkor véssük emlékezetünkbe – s ez a visszaemlékezés tartsa féken zúgolódásunkat -, hogy Isten azért hagy még a földön bennünket, hogy viharok és konfliktusok érjenek, s így tökéletesítsük keresztény jellemünket. Azt akarja, hogy jobban megismerjük Istent, a mi Atyánkat és Krisztust, idősebb testvérünket és menjünk el a munkába a Mester szolgálatában és mentsünk lelkeket Krisztusnak, s végül boldogan halljuk e szavakat: „Jól vagyon jó és hű szolgám, … menj be a te uradnak örömébe.” (Mt 25:21)

Légy türelmes, keresztény harcostársam! Még egy kevés idő, és aki eljövendő, el fog jönni. Már majdnem vége a megpróbáló várakozás, az őrködés és a panaszkodás éjszakájának. Hamarosan megkapjuk jutalmunkat, beköszönt az öröklét hajnala. Most nincs idő az alvásra és arra, hogy haszontalan sajnálkozásokba merüljünk. Aki most megkockáztatja az alvást, a jó cselekedetek gazdag lehetőségeit szalasztja el. Azt az áldott kiváltságot kaptuk az Úrtól, hogy kévéket gyűjtsünk a nagy aratásban; és minden megmentett lélek egy további csillagot jelent Jézus, drága Üdvözítőnk koronájában.

Ki olyan türelmetlen, hogy most letegye fegyverzetét? Ha még egy kicsit kitart a csatában, új győzelmeket arathat és új diadalemlékeket gyűjthet az örökkévalóságra. (Review and Herald, 1881. október 25.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit