„Jézus pedig kinyújtván kezét, illeté azt, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltávozék tőle a bélpoklosság. És ő megparancsolá néki, hogy azt senkinek se mondja el; hanem eredj el, úgymond, mutasd meg magad a papnak, és vígy áldozatot a te megtisztulásodért, amint Mózes parancsolta, bizonyságul őnékik.” (Lk 5:13-14)
Néhányan gyakran tesznek ilyen megjegyzéseket: Miért bízunk annyira az orvosokban? Miért nem imádkozunk olyan csodával határos gyógyulásokért, mint azt annak idején Jézus korában tették? Munkánk történelmének kezdetén sokan meggyógyultak imádság által. És néhányan, miután meggyógyultak, továbbra is a régi étrend szerint táplálkoztak. Nem úgy éltek, hogy elkerülhessék a betegséget. Nem látszott rajtuk, hogy nagyra értékelték volna az Úrnak jóságát. Újra és újra megbetegedtek gondatlan cselekedeteik miatt. Hogyan dicsőülhetne így meg az Úr, rájuk árasztván a gyógyítás ajándékát?
Mikor világosságot kaptunk arra nézve, hogy szükségünk van kórházakra, az indok egyértelmű volt. Sokakat egészséges életmódra kellett nevelni. Szükség volt a betegek gyógyítását szolgáló intézményre, ahol megtanítják őket, hogy hogyan őrizhetik meg életmódjuk által egészségüket.
Gyakran kell előadásokat tartani arról, hogy miképpen kerülhetjük el bölcs életmód által a betegségeket. Így bemutathatjuk a betegeknek, mekkora felelősség nyugszik vállukon, hogy egészségüket megőrizzék, hiszen testük az Úr megvásárolt tulajdona.
Értelmünkért, lelkünkért és testünkért drága árat fizetett. „…dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.” (1Kor 6:20) Isten gondviselésében útmutatást adott, hogy kórházakat kell alapítani a betegek gyógyítása érdekében, és hogy emellett megtanuljanak egészségesen élni. A kórházak alapítása gondviselésszerű rendelkezés, mely által a különböző egyházakhoz tartozó embereket el kell érni, és megismertetni velük az erre az időre szóló megmentő igazságot. (Manuscript Releases, 7. kötet, 378-379. oldal)
Ellen G. White