A házról házra járó hívő által a Lélek maradandó benyomást gyakorol

Devoțional de seară 19 mai 2019

„Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” (Ésa 52:7)

Az alázatos, forró imádságok jobban előmozdítanák kiadványaink elterjedését, mint a világ legdrágább képei. Ha munkásaink figyelmüket arra irányítanák, ami igaz, élő és valóságos, ha imádkoznának a Szentlélekért, hinnének és bíznának benne, akkor megnyílnának annak erőteljes, mennyei árjai és helyes, maradandó befolyással lennének az emberi szívekre. Imádkozzatok és dolgozzatok, dolgozzatok és imádkozzatok hát, s az Úr együtt fog működni veletek.

Minden házról házra járó munkásnak határozottan és állandóan szüksége van az angyalok szolgálatára, mert olyan fontos munkát kell elvégezniük, melyhez a saját erejük kevés. Akik újjászülettek, és készek arra, hogy a Szentlélek vezesse őket abban, hogy tennivalóikat krisztusi módon tegyék meg; akik úgy dolgoznak, mintha látnák, hogy a mennyei világ őket szemléli, azokat szent angyalok fogják kísérni és vezetni, előttük mennek az emberek otthonába, hogy elkészítsék előttük az utat…

Amikor az emberek felismerik, hogy milyen időben élünk, úgy fognak dolgozni, mintha a menny szeme láttára dolgoznának. A házról házra járó munkás úgy nyúl ezekhez a könyvekhez, mint amelyek fényt és erőt adnak a léleknek. Magába fogja szívni e könyvek lelkületét és szívvel-lélekkel végzi a munkát, hogy bemutassa azokat az embereknek. Ereje, bátorsága és sikere attól függ majd, hogy a könyvekben bemutatott igazság mennyire járta át saját tapasztalatát és épült be jellemébe. Ha azok hatására saját élete is átalakult, akkor indulhat el, hogy a könyvekkel másoknak is bemutassa a szent igazságot, melyet elvisz és helyet talál annak az otthonokban. Isten Lelkével betöltve mély és gazdag tapasztalatokat fog szerezni és a mennyei angyalok sikeressé teszik őt munkájában. (Australian Union Conference Record, 1901. május 1.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro