A kereszt bizonyságtevői

Devoțional de seară

„Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai. És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.” (Lk 24:48-49)

A Szentlélek kitöltetése után a tanítványok – az isteni vértezetet magukra öltve – elmentek, hogy a jászol és a kereszt történetéről bizonyságot tegyenek. Alázatos emberek voltak, ám az igazsággal indultak el. Uruk halála után elhagyatott, kétségbeesett és bátortalan csapatot alkottak, olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok; de most az igazság bizonyságtevőiként indultak el, hogy minden ellenállást legyőzzenek, bár fegyverük pusztán az Ige és Isten Lelke volt. Megváltójukat elutasították, kárhoztatták és csúfosan keresztre szegezték. A zsidó papok és vezetők megvetéssel jelentették ki: „Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki.” (Mt 27:42)

De ez a kereszt – mely a szégyen és a kínzás eszköze volt – reményt és üdvösséget szerzett a világnak. A tanítványok új életre keltek, reménytelenségük és tudati gyámoltalanságuk elhagyta őket. Jellemük átalakult és a keresztényi szeretet kötelékében egyesültek. Bár nem voltak gazdagok, és a világ csupán tanulatlan halászoknak tartotta őket, a Szentlélek Krisztus bizonyságtevőivé avatta őket. Bár földi dicsőséget vagy elismerést nem kaptak, de ők a hit hősei voltak. Ajkukról isteni ékesszólással és erővel hangzottak el a szavak, s ezek megrázták a világot.

Bizonyságtevésükről az Apostolok cselekedetei harmadik, negyedik és ötödik fejezetei számolnak be. Akik elutasították és keresztre feszítették a Megváltót, azt várták, hogy tanítványait majd kétségbeesetten, csüggedten találják, akik készek megtagadni Urukat.

Megdöbbenve hallgatták hát, amint a tanítványok a Szentlélek ereje által világosan és bátran tettek bizonyságot. A tanítványok szavai és tettei Tanítójuk szavait és tetteit tükrözték vissza, s mindazok, akik hallották őket, felismerték, hogy ők Jézustól tanultak, mert úgy szólnak, ahogy Ő szólt. „És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon.” (Ap-Csel 4:33) (Ellen G. White 1888 Materials, 1543. oldal)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit