A kereszt bizonyságtevői

Devoțional de seară

„Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai. És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.” (Lk 24:48-49)

A Szentlélek kitöltetése után a tanítványok – az isteni vértezetet magukra öltve – elmentek, hogy a jászol és a kereszt történetéről bizonyságot tegyenek. Alázatos emberek voltak, ám az igazsággal indultak el. Uruk halála után elhagyatott, kétségbeesett és bátortalan csapatot alkottak, olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok; de most az igazság bizonyságtevőiként indultak el, hogy minden ellenállást legyőzzenek, bár fegyverük pusztán az Ige és Isten Lelke volt. Megváltójukat elutasították, kárhoztatták és csúfosan keresztre szegezték. A zsidó papok és vezetők megvetéssel jelentették ki: „Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki.” (Mt 27:42)

De ez a kereszt – mely a szégyen és a kínzás eszköze volt – reményt és üdvösséget szerzett a világnak. A tanítványok új életre keltek, reménytelenségük és tudati gyámoltalanságuk elhagyta őket. Jellemük átalakult és a keresztényi szeretet kötelékében egyesültek. Bár nem voltak gazdagok, és a világ csupán tanulatlan halászoknak tartotta őket, a Szentlélek Krisztus bizonyságtevőivé avatta őket. Bár földi dicsőséget vagy elismerést nem kaptak, de ők a hit hősei voltak. Ajkukról isteni ékesszólással és erővel hangzottak el a szavak, s ezek megrázták a világot.

Bizonyságtevésükről az Apostolok cselekedetei harmadik, negyedik és ötödik fejezetei számolnak be. Akik elutasították és keresztre feszítették a Megváltót, azt várták, hogy tanítványait majd kétségbeesetten, csüggedten találják, akik készek megtagadni Urukat.

Megdöbbenve hallgatták hát, amint a tanítványok a Szentlélek ereje által világosan és bátran tettek bizonyságot. A tanítványok szavai és tettei Tanítójuk szavait és tetteit tükrözték vissza, s mindazok, akik hallották őket, felismerték, hogy ők Jézustól tanultak, mert úgy szólnak, ahogy Ő szólt. „És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon.” (Ap-Csel 4:33) (Ellen G. White 1888 Materials, 1543. oldal)

Ellen G. White

Leave a CommentSubmit