„Igyekezzetek pedig a hasznosabb ajándékokra. És ezenfelül még egy kiváltképpen való utat mutatok néktek.” (1Kor 12:31)
Néhányan abban a veszélyben vannak, hogy hatalmi vágyaik eléréséhez az irigység útját választják. Hajlamosak felebarátjuk lelki ajándékát nem észrevenni, mely pedig éppen úgy szükséges a sikeres munkához, mint az övéké. De a munkát Isten iránti igaz és tiszteletteljes szeretet által fogják befejezni. És aki Istent szereti, szeretni fogja az Ő testvérét is.
Ne uralkodjék a parancsoló, zsarnoki, uralmi tekintély. Isten gyógyító, életet adó szeretetének kell életünket uralni. Minden munkás lelkének, szavainak és cselekedeteinek igazolni kell, hogy felismerte: Krisztusért munkálkodik. A Nagy Tanítótól kapott erővel nevel és tanít másokat, nem pedig parancsol. Krisztushoz kell mennie, vágyakozva arra, hogy másokat taníthasson és nekik segítsen.
Türelem és csendes megelégedés a „legjobb ajándék”. Ugyanígy a bátorság is, hogy kövessük a szolgálat útját, még akkor is, ha az barátainktól elvezet. De a meggyőzés mögött se legyen konokság, mellyel az ember saját eszméihez ragaszkodik. Mindanynyian vigyázzunk és imádkozzunk. A szónoklás ajándéka csodálatos, de ugyanolyan nagy hatással kamatoztatható, mind a jóra, mind pedig a rosszra.
Jó értelmi képességeket, nemes ízlést, gyakorlatiasságot, finom modort, igaz magasztosságot használ fel Isten az Ő munkájában. De ezeket mindenekelőtt az Ő ítélete alá kell helyezni. Az Úr az Ő jelenlétével irányít. Akinek szíve vágyaiban, cselekedeteiben Krisztussal egyesül, az alkalmazkodik az Ő akaratához.
Komolyan vágynunk kell a leghasznosabb ajándékra, de ez nem azt jelenti, hogy elsőknek kell lennünk. Kérnünk kell az erőt, hogy Krisztus példáját követhessük, hogy az evangélium hírnökei lehessünk. Ez az igaz vallásosság. A kísértések, gyanakvások és hamis feltevések megnehezítik, hogy megőrizd a nemesebb élet lelkületét; ennek ellenére az Úr azt szeretné, ha áldott, szent fényében járnánk. (Pacific Union Recorder, 1906. július 26.)
Ellen G. White