A Lélek békét és örömet hoz

Devoțional de seară 20 noiembrie 2019

„A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és
békességgel a hivésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent
Lélek ereje által.” (Róm 15:13)

Sokaknak beszélünk a Szentlélekben való részesedésről, és néhányan úgy magyarázzák, hogy abból kártétel származik a gyülekezetek részére. Az örök élet a Szentírás élő alkotóelemeinek a befogadásában és az Isten akaratának megcselekvésében áll. Ez jelenti Isten Fiának testét enni és vérét inni. Akik így cselekszenek, azok számára világosságra jő az élet és a halhatatlanság az evangélium által, mert Isten szava valóság és igazság, lélek és élet. Mindenki előjoga, aki hisz Jézus Krisztusban mint személyes megváltójában, hogy Isten Szavából táplálkozzék. A Szentlélek befolyása az Igének, a Bibliának – mely örökkévaló igazság – olyan hatalmat ad, ami az imádkozó szívvel kutatóknak lelki erőt és izomzatot kölcsönöz.

„Tudakozzátok az írásokat – jelentette ki Krisztus -, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam.” (Jn 5:39) Azok, akik a felszín alá ásnak, felfedezik az igazság elrejtett magjait. A Szentlélek az őszinte kutató mellett van. Ragyogó fénnyel világítja meg az Igét, az igazságot pedig új és friss jelentőséggel vési az elmébe. A kutatót a béke és öröm még sohasem tapasztalt érzése tölti el. Az igazság gazdagságát úgy fogja fel, mint még soha azelőtt. Új, mennyei fény ragyog az Igén, megvilágítva annak betűit, mintha aranyból vésték volna ki őket. Maga Isten szólt az értelemhez és a szívhez, így tette az Igét életté és Lélekké. 

Az Igének minden igaz kutatója Istenhez emeli szívét, könyörögve a Lélek segítségéért. Hamarosan felfedezi azt, ami őt az állítólagos tanítók légből kapott állításai fölé emeli, kiknek gyenge, ingatag elméleteit nem támasztja alá az élő Istennek Szava. (Manuscript Releases, 21. kötet, 131-132. oldal)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro