A Lélek ott áll a kisgyermekeiket vezető anyák mellett

Devoțional zilnic 8 mai 2019

„Ezért a fiúért könyörögtem, és az Úr megadta kérésemet, amelyet tőle kértem. Most azért én is az Úrnak szentelem; teljes életére az Úrnak legyen szentelve!” (1Sám 1:27-28)

A keresztény anyáknak tudatában kell lenniük annak, hogy ők Isten munkatársai, amikor oly módon nevelik és fegyelmezik gyermekeiket, hogy azok képesek legyenek visszatükrözni Krisztus jellemét. Ebben a munkában segítségükre lesznek a mennyei angyalok; de sajnos ezt a munkát elhanyagolták, megfosztva ezzel Krisztust örökségétől, családjának fiatalabb tagjaitól. A Szentlélek bennünk lakozása által azonban az emberiség együtt dolgozhat az istenséggel.

Krisztus leckéinek, melyeket olyan alkalmakkor adott, amikor magához fogadta a gyermekeket, mélyebben elménkbe kellene vésődniük. Krisztus szavai arra bátorítják a szülőket, hogy vigyék kicsinyeiket Jézushoz. Talán makacsok és olyan kedvteléseik vannak, mint a világiaknak, de ez nem riaszthat el attól, hogy Krisztushoz vigyük őket. Ő úgy áldotta meg a különböző kedvtelésű gyermekeket is, mintha a sajátjai volnának.

Gyakran hibázunk gyermekeink nevelésében. A szülők gyakran megengednek gyermekeiknek olyan dolgokat, melyek önzővé és züllötté teszik őket. Ahelyett, hogy lelkük üdvösségükért vívódnék, hagyják, hogy elsodródjanak, és rossz hajlamokkal és torz jellemvonásokkal nőjenek fel. Az ilyen szülők nem fogadják el az Isten által adott szent megbízatást: hogy Isten dicsőségére neveljék és oktassák gyermekeiket. Elégedetlenek lesznek gyermekeik modorával és elcsüggednek, elbátortalanodnak, amikor felismerik, hogy azok hibái saját hanyagságuk következményei.

Bár átéreznék a szülők, hogy soha sem szabadulnak meg attól a felelősségtől, hogy gyermekeiket oktassák és Istennek neveljék. Ha hittel végeznék munkájukat, komoly ima és erőfeszítések által együttmunkálkodnának Istennel, akkor sikerülne a Megváltóhoz vinniük gyermekeiket. Édesanyák és édesapák, szenteljétek oda magatokat, lelketeket, testeteket és lelkületeteket Istennek még gyermekeitek születése előtt! (Signs of the Times, 1896. április 9.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro