A lelket meg lehet szomorítani

Devoțional zilnice

„És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára.” (Ef 4:30)

Szeretném minden testvér és testvérnő emlékezetébe vésni, hogy a Szentlélek megszomorítása komoly dolog. Ez akkor történik meg, amikor az emberi hírnökök a saját maguk útját járják, a hasznukért munkálkodnak és visszautasítják, hogy Isten szolgálatába lépjenek, mert a kereszt túl nehéz, vagy az önmegtagadás túl nagy ár számukra. A Szentlélek minden szívbe szeretne beköltözni. Ha mint tiszteletreméltó vendéget örömmel köszöntik, akkor azok, akik befogadták őt, teljessé lesznek Krisztusban; az elkezdett jó munka befejeződik; és a tisztátalan gondolatok, a visszás érzelmek és a lázadó tettek helyét szent gondolatok, mennyei érzelmek és krisztusi cselekedetek foglalják el.

A Szentlélek mennyei tanító. Ha figyelünk leckéire, akkor bölcsek leszünk az üdvösségre. De jól kell vigyáznunk szívünkre, mert túl gyakran feledkezünk el a kapott mennyei utasításról, és szentségtelen szívünk természetes hajlamai szerint akarunk cselekedni. Mindenkinek meg kell vívnia a harcot saját énjével. Figyeljünk a Szentlélek tanításaira! Ha ezek szerint cselekszünk, akkor ő újra és újra megismétli ezeket, míg a benyomások olyanok nem lesznek, mintha örök sziklába véste volna őket.

Isten megvásárolt bennünket, és minden emberi szívben igényt tart a trónra. Lelkünket és testünket alá kell rendelnünk neki; természetes szokásainkat és vágyainkat pedig lelkünk magasabb rendű szükségleteinél alábbvalónak kell tartanunk. Ebben a munkában azonban nem hagyatkozhatunk önmagunkra. Nem követhetjük biztonsággal saját iránytűnket. A Szentléleknek kell megújítania és átalakítania bennünket. Isten szolgálatában nem lehet félmunkát végezni. Akik azt vallják, hogy Istennek szolgálnak, s mégis természetes ösztöneik szerint élnek, azok félrevezetik önmagukat. Krisztus mondta: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” (Mt 22:37), „…ezt cselekedd, és élsz.” (Lk 10:28) (Manuscript Releases, 18. kötet, 47-48. oldal)

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit