A megtérés nem érzelmekre épül

Devoțional zilnic 28 ianuarie 2020

„Adok nektek új szívet, és új lelket adok belétek, elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. Az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.” (Ezék. 36:26–27)


 
„Különösképpen a fiatalok hajlamosak tévedésbe esni, hogy mi is az az új szív. Nem tudják, hogy ez mit jelent. Különleges változásra várnak az érzelmeikben. Ezt értik megtérésen. E tévedés miatt ezrek és ezrek szenvedtek lelki hajótörést, mivelhogy nem értették meg jól e kijelentést: »szükség néktek újonnan születnetek«. Sátán törekszik úgy formálni az emberek gondolkodását, hogy úgy véljék, ha bizonyos érzelmi elragadtatást éreznek, akkor már megtértek. A gyakorlati életük azonban nem változik meg. Cselekedeteik ugyanolyanok, mint azelőtt. Életükben nem láthatók a jó gyümölcsök. Gyakran és hosszan imádkoznak, és állandóan az érzelmeikre hivatkoznak, amelyeket ekkor meg akkor éltek át. De nem nyertek új életet. Megcsalatottak. Tapasztalatuk nem hatol mélyebbre érzelmeiknél. A homokra építenek, és amikor a vad, viharos szelek jönnek, elseprik házukat…

Amikor Krisztus új szívről beszél, akkor az elmét, az életet és a teljes emberi lényt érintő változásról beszél… Új szívet nyerni annyi, mint új gondolkodást, új életcélokat, új indítékokat nyerni. Mi az új szív külső jele? Egy megváltozott élet. A naponkénti, óránkénti meghalás az önzésnek és a büszkeségnek.” (Youth Instructor, 1901. szept. 26.)

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro